Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Zappe László: Korcsula a Műszakin

7.U BUDAPEST gyelmeztettek: az egyszerű ember csak alattvaló, és ráadásul milyen parányi! A Szoborpark előtti, trapéz alakú teriilet a Tanú tér. Hosszabbik oldala a park főbejárata, a rövidebb az egykori Felvonulási téri dísztribün pontos, mérethű mása. rajta Sztálin 1956. október 23-án este ledöntött szobrának egyetlen posztarnensen maradt része, a csizma, amely ilyenformán a ledöntött monumentum emlékműve. A bronz lábbeli ötven évvel a forradalom és 15 évvel a nyertes tervpályázat után idén október 2.3-án, este 21 óra 37 perckor végre a helyére került — azért ekkor, mert azon a bizonyos estén éppen ebben a pillanatban döntötték le a pesti forradalmárok a szobrot. így ez a perc a szabadságharc egyik legfontosabb szimbóluma. A Memento Park súlyvonala tehát Európa egyik legkegyetlenebb diktátora emlékművének torzójától (Eleőd Ákost idézve) „a semmibe vezető út téglafalkoppanásáig tart". A trapéz alakú tér kél egyenlő hoszszúságú oldalán egy-egy összehangolt architektúrájú épület helyezkedik majd el. ezekben a tervek szerint kiállító- és vetítőtermek, könyves- és ajándékbolt, valamint egyéb kiszolgáló helyiségek kapnak helyet. A csizma elhelyezésével ugyanis még nem fejeződött lie a Memento Park építése: az ismeretterjesztő funkciójú épületek helyén egyelőre barakkok állnak, melyekben egyébként szeptemberben és októberben két-két kiállítás is nyílt. Az első a hazai szocializmus kezdetével, az ötvenes évek sötét, munkatáboros, padlás]esöprős kemény diktatúrájával, a második a szocialista hétköznapokkal, az úgynevezett „puha" diktatúrával foglalkozik. Az októberi tárlatok a diktatúra ellenében ébredő szabadságvágy monumentumaival, a világ '56-os emlékműveivel foglalkoztak. Ha megépül a két rokon karakterű, a tájból kiemelkedő épület, a Memento Park együttesét lezáró támfal Sztálin csizmája mögött hajóorrá fut majd össze. Eleőd azt mondja, ha mindez megvalósul. a látogató úgy érezheti, egy sosem volt város sosemvoll terén jár. A Park esetében hangsúlyozottan nem kizárólag múzeumról van szó, Eleőd műve konceptuális építészeti alkotás—éppen emiatt egyedülálló a vállalkozás, a terv. Az építészeti tervek ugyanis rendszerint a megrendelő által meghatározott program alapján készülnek. csak nagyon ritkán nyílik lehetőség ana, hogy a formai és tartalmi koncepció egyiilt, szei^es egységben szülessék meg. A Memento Park esetében viszont Eleőd jegyzi a térkompozíció mellett annak filozófiai gondolatmenetét is. A kiállítás-tematikák és a megnyitó-ünnepség forgatókönyvének elemei szintén az ő nevéhez fűződnek. Budatétényben tehát nem csak kupacba hordott bronzizék vannak, hanem ötlet, koncepció — hasonló trouvaille-t hiába keresnénk máshol a világon. A döcögős út Ha a terv, mint említettük, csont nélkül ment át 1992-ben vajon miért csak idén októberben sikerült úgy-ahogy befejezni a kivitelezését? A kérdés már csak azért is indokolt, mert támogató szándékban ugyan sosem voll hiány, szavak, ígéretek szintjén az Antall-, a Boross-, a Horn-, az Orbán-, később a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány is fontosnak tartotta a megvalósítását — talán ez volt az egyetlen dolog, amiben mindannyian egyetértettek —, a menet mégis döcögősre sikeredett. A Szoborpark 1993-as megnyitója után úgy volt. hogy az 1996-ra tervezett Expóra megépül a Memento Park, azlán a világkiállítással együll ez a terv is kútba esett. 1996-ban a fővárosi kulturális bizottság állásfoglalásban tette közzé a direktívát, miszerint a munkálatokat folytatni kell. Három év múlva, 1999-ben az akkor még Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma név alatt futó hivatal megbízást adott Eleődnek a projektelőkészítő terv kidolgozására. Akkor öt tárca is egyetértett az ügy kiemelt fontosságában. s a kivitelezés minden lehetséges módon való támogatásában. 2001-ben a Ferencvárosi Pincegalériában a lerveket bemutató kiállítás megnyitóján Baán László — akkor már kulturális államtitkárként — abbéli reményének adott hangot, hogy egy év múlva a Tanú tér, i I lel ve a Memento Park megnyitóünnepségén vehet majd részt. A Népszabadságnak az államtitkár akkor azt is elmondta: tárcája 300-400 millió forintot fordít a Parkra — a lényleges költségek viszont már akkori viszonyok között is legalább milliárdos nagyságrendűek leltek volna. Ugyanebben az évben a fővárosi közgyűlés a projekt érdekében a terület építészei i övezet-átsorolását is megszavazta, Baán vágya mégsem teljesült, és talán mondani sem kell, nem azért, inert a szervezők elfelejtették meghívni őt a vernisszázsra: az alapkövet sem sikerült lerakni. Lapértesülések szerint mindeközben „lázas tervezés zajlott a háttérben": a kormányzat tervei szerint a Szoborparkol közös kht.-ba szervezték volna a lerror Háza Múzeummal, s a Memenlo Park további építését is ez utóbbi intézmény irányításával képzellék el. Az Andrássy úti múzeum a 2(K)2-es választási kampány kezdetére elkészült (mintegy 3,5 milliárdos ráfordítással), a Tanú tér meg úgy maradt, ahogy. Sehogy. 2002-ben I«.s.s Lajos közigazgatási államtitkár cáfolta Baán egy évvel korábbi. konkrét összegeket kilátásba helyező nyilatkozatát, s azt mondta, bár fontosnak tartják a Memento Park ügyét, nemhogy 300 milliót, de egyetlen forintot sem különítettek el a Park befejezésére. Vassnak cáfolós napja lehetett, a Terror I lázával való összevonás tervéről szólván ugyanis a Népszabadságnak elmondta: semmilyen dokumentum nem szóll az elképzelésről. Eleőd Ákos 2003-ban az Élet és Irodalomnak nyilatkozva kifejtette, az egyetlen kapcsolat a kél létesítmény között. hogy mindkettő ugyanazt a történelmi korszakot dolgozza fel — az eszközeik azonban egészen mások. Míg az Andrássy úl 60.-ban megkonstruált múzeum a non-fiction kategóriában indul, a gyalázatok konkrét helyszínén számol be a diktatúra konkrét történéseiről, a budatétényi park lényege inkább a fikció, az elemelés. S bár utóbbi sajátosan kelet-közép-európai jelképrendszerrel operál, mégis a világ bármely részén érthető történetet mesél diktatúráról, demokráciáról. A projekt sikerrel szerepeli az NKA pályázatain, az OKM költségvetésében is elkülönítettek a Tanú tér megépítésére egy „bizonyos összeget". Idén júliusban a Kormányszóvivői Irodától azl a tájékoztatást kaptuk, hogy az OKM és a MÉH együttesen mintegy 40 millió forinttal támogatja a megvalósulást. Mindent összevetve: a hányatott sorsú Memento Park kigondolója az utóbbi másfél évtizedben meghívott tárgyalópartnerként annyi időt töltött különféle minisztériumokban, hivatalokban, hogy azon sem csodálkoznánk, ha a többször is végigjárt intézmények portásai érkezésekor már nevén szólítanák Eleőd Ákost, s a büfében esetleg kis kedvezménnyel kapná a kávét — már persze ha a porta és a büfé személyzete nem váltó-