Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Csider István Zoltán: Könyvégetés helyett

7.U BUDAPEST Könyvégetés helyett Tizenöt évvel a nyertes tervpályázat után majdnem kész a Mementó Park SZÖVEG Csider István Zoltán fotó: Nádorfi Lajos AZ ÉPPEN CSAK LETŰNT RENDSZER szobrának lenni a rendszerváltás körül — nem voll jó bolt. A képzőművészeti agitprop-forgószél által a városban szétszórt, nem túl dicsőséges életű monstrumokra látszólag igen dicstelen vég várt. Egyesek vörös festékkel öntötték volna nyakon, mások egyenesen felakasztották volna a kurzus-szobrokat, megint mások a darabokra zúzásban, esetleg a monumentek szétrobbantásában látták az egyetlen lehetséges megoldást, nyilván „a múltat végképp eltörölni" jegyében. A főváros másképp látta a helyzetet, nem hagyta szabad prédául a propaganda-alkotásokat. 1991-ben a kulturális bizottság akkori elnöke, Baán l/íszlrí javasolta, hogy a múlt rezsim köztéri szobrait gyűjtsék össze egy városszéli telken, ahol kvázi biztonságban álldogálhatnak, s ahol, ha valaki rajtuk keresztid szeretné megismerni a múltat, meg is nézhetők. Természetesen pályázatot írlak ki a megvalósításra, amelyet az akkor harminc éves építész. EleődAkos nverl meg. A zsűri szokatlan módon változtatás nélkül fogadta el a Memento Park terveit. A döntés már csak a „helyzet felfokozottsága"' miatt is rendkívüli volt. hiszen Eleőd akkoriban úgy nyilatkozott: a majdan elkészülő park nem a gúny esz-