Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - Horváth Júlia Borbála: Szirupos rántott hal savanyúöntettel

Józsi-Dzsoe a kisebbik fia tengerentúli kalandjainál tart, ennek hallatán még a karáesonyntálók is megszakítják tarka beszámolóikat, miszerint miféle ócska bóvlik megvásárlását hagyták ki az idén, majd gondosan folytatják a felsorolást újra. Naprakészek az árucikkekből, közülük külön méltatnak néhányat: az éneklő koszorút, a photoshopból alászállt háromdimenziós angyalkakép-sorozatot, a műhó-fergetegben őrjöngő nejlon rénszarvasokat, majd részletesen beszámolnak arról, hogyan csaptak össze nézettségért és megvettségért a hatvanas évekbeli Télapó-szoemodellek reprintjei a Körúton, a kínai, selymesnek egyáltalában nem mondható importúton érkezett motoros Mikulásokkal — és mindez történt a vízhatlan betlehemi csillagok alatt. A szükségkarácsonyozók lázas kutatásba kezdenek fáradt emlékezetükben, miiven lábkoptató és erszénynyitogató foglalatosság az ajándékozási túra, nem beszélve a megelőző műveletről, mikor is a mihaszna perceket hasznosítva kell elgondolni, ki. minek örülne legjobban. .. Vagy nem örülne — kontráz rögtön a karácsonyutáló - kikérem magamnak, hogy az én ajándékom délben még a teszkó polcán ücsörögjön!" Tőle aztán kellethetik magukat indiai zenére vietnámi füstölők izzásában a háncsszoknyás afrikai figurák. a szélcsengők is nyugodtan elnyomhatják a száncsengőket, a kokakóla kamion meg takarja csak el a jászolinstallációt; és az éj mélyből valami émelvgés keveredik a forralt boros kultúrák ragacsos párájába. Jő lesz ugyanazI januárban meglenni a leértékelésen, májusban úgyis születésnap-dömping lesz nálunk — jelenti egy átállt utáló, őt töretlen realizmusa vetette a másik oldalra, és félúton bevallja, rideg bérlakásban szükségből utálja a karácsonyt. Lassan mindenkiről mállik a máz, Eriké. Hédiké, Pali, Sándor, Márton, és a párban jött Malvin-Ervin bonyodalmas élettörténete akadálytalanul ömlik a pultra, míg az egység lölötti lakásokban pedáns családok tagjai szorosan összehúzott szájjal folytatják évtizedes hallgatásukat a legnagyobb közös ünnepen. ...lobban esne, ha már nyár derekán megvennék az ajándékodat? - kérdez vissza a szükségkarácsonyozó —, úgy tudom. hmdonban július végén kezdik az áruházak a soron kívüli akciókat . A hallgatóság szörnyülködik a híren, a világjártabbak ráerősítenek, és olvadó gerincű nyári Mikulásokról mesélnek, akik színjátszó szafari-köpönyegben, zebraszánon hozzák a mélyhűtött jégkrém-ajándékot a világhíres áruház első negyven csillagszóró-vásárlójának. „A leggusztustalanabb, amikor a kikiáltó közli, hogy vigyázat, már csak húsz hét van hátra karácsonyig" — zárja mesetárái a szóbahozó, aztán félreérthetetlen célzást lesz a következő, tavasszal aktuális megpróbáltatásra, amelyre állítólag már fonják a hosszúfülű kosarakat. Végül legyint, és átadja a szót a következő szónoknak. „Kisfiúkoromban ünnep előtt mindig telehordtuk a Jáskamrát. elmentünk a kötelező misére - én nem sokat láttam belőle, a nénik jejkendőjének csücskéig sem értem fél —, kémiai precizitással kitakarítottuk a lakást, böjtöltünk, a nagy nap délutánján pedig a fenyőfa háromszor-négyszer kidőlt a talpból... " „... ne is folytasd! En már évek óta nem állítok fát, egymagainnak minek? Sikerüli mindenkivel összevesznem a csalóidból. már eszükbe sem jut. hogy meghívjanak". A hallgatóság azonban kicsit elidőz a maga pókhálós pincejeleneténél, ahol naiv gyerekizgalommal ajándékok után kutatott, vagy bámészkodott a kifényesített ünnepi standok előtt, aztán hóban csikorgó cipősarkakon hazaszaladt, és futtában hallotta innen-onnan a boldogünnepeket. „En azért is ilyenkor kezdem tervezni a nyári nyaralásomat" — robbantja a nosztalgiát Dzsoe, pálmafákról, hullámzásról és a vitorlabontás bonyolult szépségeiről beszél, amikor levél érkezik. Az egyik, még a szükségkarácsonyozóknál is szükségkarácsonyozóbb odakintről cetlit küldött a társaságnak, képeslap -írta a maszatos fejlécre, és egy verset alább, melynek minden záró sora az, hogy ,.... de szeretet az nincsen?" Dzsoe zavartan adja tovább a többieknek olvasásra, egyesek a tárcájukban kotornak, végül összejön egy ezres apróban. amit kézről kézre kijuttatnak a költő részére. „Nem kérem — fordul vissza az üzenel -, nem azért írtam". „Jöjjön csak be" — döntenek gyorsan és kíváncsian, s a szerző restell zakójában. undok szatyorral belép. A bent melegeden társaság ugyanúgy kerüli a szembenézést, ahogyan más, ünnepen kívüli emelkedett napján teszi, végül egybe rendelnek rögtön két kör rumot. hosszú az éjszaka valamely metrószagú aluljáróban. Gondolják. ,. Tán lehívnám a Gézát mégis... — kéredzkedik elő az ötlet, Dzsoe durván tárcsáz, vagyis nyomkod, izgatottan bonyolítja a barátjával a szót, majd közli az eredményt: „nem jöhet, éppen az unokája első karácsonyán nagypapáskodik". Ez olyan érv, amit a körülállóknak is akceptálniuk kell. konok kis csend kerekedik nyomában, hintaló, favasút és meseház képe sejlik fel újra, valahonnan azokból az. időkből, amikor még minden nap karácsonynak tűnt.