Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Újságíró II

anyagok ára emelkedett. A Forradalmi Kormányzó Tanács 1919. március 16-án a vezérigazgatót leváltotta, és helyébe termelési biztost nevezett ki Max Mihály lakatos személyében. A végül átvészelt háború után aztán újra megindulhatott a fejlődés. A gázművek a kulturáltabb kiszolgálás érdekében a főváros több kerületében fogyasztói szolgálatot, korabeli nevén gázszerelési kirendeltséget létesített, központjuk a józsefvárosi telep volt. Ili helyezték el a műhelyeket, a mérő- és készülékraktárakat. Az irodák egyúttal propaganda-helyiségekként is működtek: reklám-képeslapokat, -bélyegeket hoztak forgalomba. A fogyasztói szolgálat központja 1927-ben a Rákóczi út 18. szám alatti bérelt épületbe került át. Ekkor már 68 ezer különböző bérleti és 32 ezer magánkészülék üzemelt a fogyasztóknál. A Károly-palota nagytermében főzőversenyeket rendezlek, a nagy ügyfélforgalom miatt pedig új irodát is nyitottak hamarosan a Vilmos császár úton, a mai Bajcsy-Zsilinszky út 3-as szám alall. A gázművek háztartási és tanácsadó szolgálatát 1932-ben ismét bővítették, korszerűsítenék. A fejlődés ekkor rövid ideig megtorpant, drámai sokkot okozott 1929 tele, amikor is rég nem tapasztalt fagyhullám vonull át az országon. Ez rengeteg üzemzavart okozott — a szokásos napi átlag háromszázzal szemben 1929. február 15-én majd háromezerháromszázat regisztrállak. Valamit tenni kellett. A következőesztendőben a gyorsabb beavatkozás érdekében tíz darab háromkerekű Méray motoros kocsit állítottak be, megtörtént a gázszerelők vonulásának „gépesítése". Eközben a fogyasztók számának növelése érdekében a gázművek bevezette a kedvezményes bekötést: az utcai csővezetéket és a ház csatlakozóvezetékét a telek határáig ingyen fektették le. (Ez ma is a gyakorlat.) A házban az alap- és felszállóvezeték felszerelésének költségeit pedig felerészben a háztulajdonos, felerészben a bérlők fizették. Mindennek köszönhetően megduplázódott a fogyasztók száma: 1920-tól kél évtized alatt 70 ezerről 140 ezerre. Az ipari fogyasztás ennél is jobban nőtt, különösen 1939-ben, ami már az újabb világháború konjunktúrájával függött össze. Az 1940-es év újra a hadigazdálkodás jegyeit viselte magán, 1944. június 22-én aztán Budapesten egyesítették az elektromos-, a gáz- és a vízműveket, azaz közös irányítás alá helyezték a szolgáltató közműcégeket. Az Óbudai Gázgyárat 1944. szeptember 5-én és 18-án összesen nyolcvan bombatalálat érte, december 28-án a német csapatok lel robbantották a Budáról Pestre vezető híd-gázvezeléket. Pesten megszűnt a gázszolgáltatás. Új időszámítás, földgázra A helyreállítás és újjáépítés után újra a városigáz-termelés fejlesztése voll a cél, ez az első lépésben szénbázisra épüli. A decentralizálás következményeként 1952-ben a Fővárosi Gázművekből három társaság alakult: a Budapesti Gáz- és Kokszművek, a Fővárosi Gázszolgáltató Vállal al és a Gázkészülékgyártó Vállalat. Aztán visszájára fordult a világ: öt évvel később az előbbi kettő újra egyesült, megalakult a Fővárosi Gázművek. 1960-6l-ben a növekvő igények kielégítésére lefektették a hetven kilométer hosszú dunaújvárosi távvezetéket, amely a Dunai Vasműben termelt kőszéngázl juttatta el Budapestre. Bár a földgáz már 1948-ban megjeleni a fővárosban, használata csak 1961-ben vált intenzívebbé, ám akkor is először a városigáz-termelés alapanyagaként. Ekkor helyezték üzembe Albertfalván a napi százötvenezer köbméteres kapacitású földgázbontót, liá két évre, 1963-ban elkezdték építeni a kétszázötven milliméter átmérőjű, negyven bar nyomású fővárosi I. földgáz körvezeték budai szakaszát, majd 1964-ben a négy-