Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Újságíró II

megjelent: feltűntek az első lámpagyújtogatók. A millennium idején Budán már 43, Pesten pedig 162 „specialista" járta a várost, liogy a világítási naptár előírása szerint meggyújtsa, illetve eloltsa a fényforrásokat. A pestiek a régi Fehérsas utcából indultak munkába. Cilindert és jelvényt viseltek, kezükben hosszú pózna volt. A gázlámpa csapját a pózna végén lévő rézkampóval nyitották ki. Miké •ni Budapest ivóvízhálózatának kezdeti fejlődése, úgy az első gázgyár felépülése utáni évek gázközvilágítási szolgáltatása sem volt zökkenőmentes. A növekvő igényekel a józsefvárosi gyár bővítésével nem leheteti már kielégíteni, ezért újabb, szervezetileg a józsefvárosi központnak alárendelt, de önálló egységként működő, úgynevezett fiókiizemel létesítettek. Buda város halósága 1866-ban szerződési kötött a közműtársulattal egy második légszeszgyár felépítésére, ennek jóvoltából 1870-től már Óbuda mezőváros is kapott gázt. A légszeszgyár-építések sorozata Újpest nagyközségben folytatódott, az iizem a váci országút és a Gát utca (mai Zsilip utca) sarkára települt. Pest déli része az 1880-as évektől egyre jobban beépült és terjeszkedett. Az iparnegyeddé váli'i városrészben már nemcsak a közvilágítás kérdésével kellett számolni, de a gyárak gázfelhasználási igényeit is ki kellell elégíteni. K célból építették fel a Ferencvárosban 1884-ben az I. számú, majd 1898-ban a II. számú gázgyárat, ez utóbbit 1906-ban vízgázgyárral bővítették. A józsefvárosi, újpesti és budai tizeinek leállása után a ferencvárosiban nemcsak hogy folytatódott a termelés, de a telephelyei bővítették is. Pest helyett Óbudán Az 1900-as évek elején a város vezetőit egyre inkább foglalkoztatta egy új. korszerű szolgáltató üzem felépítésének gondolata. Az egyre növekvő fogyasztást a meglévő gyárak ugyanis már nem tudták kielégíteni. 1909-ben felkérték az Altalános Osztrák-Magyar Légszesztársaság igazgatóját. Hellai Ferencet, hogy készítsen előterjesztést a beruházásra. Korábban nagy vita folyt az új üzem hehének megválasztásáról. Mivel a lőváros lakosságának túlnyomó része, csaknem kilencven százaléka a Duna bal pal iján lakott, és az ipari fogyasztás is döntően ide koncentrálódott, először a pesti oldalon kereslek megfelelő helyei. Amde a szükséges kritériumok liizetes vizsgálata nyomán mégis az Óbudán, a III. kerületi Homokos-dűlőben fekvő, 112 ezer négyszögöl nagyságú területei találták a legmegfelelőbbnek. Az építési tervek elkészítésére a zürichi gázgyár igazgatóját, Weiss Albertet kérték fel, munkáját budapesti szakemberek segítették. A törvényhatósági bizottság 1910 májusában elfogadta a programot és a költségvetést, így júniusban megalakulhatott az építési felügyelőbizottság, októberben pedig megkezdődött a kivitelezés, egy körgát földmunkáival. A gázgyárak még ugyanebben az évben a főváros kezelésébe kerültek, ám néhány éven belül kiderült, hogy már a megváltás esztendejében elérkeztek teljesítőképességük határához, technikai rendszerük elavult, és drágán termelnek. Különösen igaz voll ez a Józsefvárosi Gázgyárra. F/l a telepet az 1900-as években három oldalról bérházak vették közre. ígv bővítésre sem voll lehetőség. 1014. március 31 -én be is szüntette a termelést. Fzl megelőzően, 1913 novemberében leálll az újpesti, december 20-án pedig a budai gázgyár. A két ferencvárosi üzem közül az I. számú 1921-ig. all. számú l()23-ig működött. A főváros szükségletét a húszas évektől kezdődően az Óbudai Gázgyár fedezte. Fpítése 1910. október elején kezdődött. több mint száz cég dolgozott rajta, időnként csaknem 1700 munkással. A kivitelezés során nagy hangsúlyt leklcllek arra. hogy előnyben részesítsék a magyar ipart képviselő vállalatokat, a külföldiek mindössze tíz százalékban részesedhettek. Némi „ii/.enet" az ulókornak, hogy a kivitelezők sikerként könyvelhették el: a beruházási összeg nemhogy meghaladta volna a tervezeti összeget, de annál végül hárommillió koronával kevesebb lett. A tisztviselők számára külön lakótelepet építettek, a munkások részére pedig a gyár szomszédságában több mint száz egy-, két- és háromszobás lakást, továbbá legényszállót, óvodát és egy nagy játszóteret. Valóságos kis mintatelep volt ez, saját postahivatallal, üzlettel, vendéglővel, sőt munkáskaszinóval. Minőségére jellemző, hogy immár hosszú évek óta dédelgetett terve a fővárosnak az üzem- és lakóépületek részbeni revitalizációja, új funkcióban történő újrahasznosítása, kitűnően alkalmasnak látszik egy városi kulturális park kialakítására. Az Óbudai Gázgyár működése, az itt alkalmazott korszerű technológia, a modern berendezések annak idején sok külföldi szakember érdeklődését is felkeltették. Tanulmányozására Kurópa számos országából, még Észak-Amerikából is érkeztek mérnökök, szolgáltatók. Sokk huszonkilenc telén Az Óbudai Gázgyár 1913. október 18-án kezdte meg a szolgáltatást, az ünnepélyes átadásra azonban valamivel később, 1914. június 15-én került sor. Ekkorra már elérte Európát a világháború, ami később a fiatal üzemnek is nagy nehézségeket okozott, az alkalmazottak jelentős része ugyanis hadba vonult. A háború második évében a gázszén beszerzésében is zavarok jelentkeztek, a nyers-