Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Vargha Mihály: Tervtanácsok: se pénz, se paripa, se fegyver

24 BUDAPEST Tervtanácsok: se pénz, se paripa, se fegyver Budapesten átláthatatlanul és irgalmatlanul sok minden épül, a minőségi építészet. az architektúra szinte percről percre szorul hátrébb és hátrébb. Bár a technikai feltételek adottak arra, hogy akár egy központi adatbázisban naprakész nyilvántartás működjön arról, hol mire adlak ki engedélyt, tudomásom szerint eddig minden erre irányuló kezdeményezés kudarcba fulladt. Legkönynyebben a huszonhárom önálló kerülel próbálkozhatna saját adatainak rendszerbe foglalásával, de félő, hogy az informatikai minisztérium megszűnésével inkább távolodunk az ilyen adatgyűjtemények megvalósulásának lehetőségétől, ahelyett hogy közelednénk hozzá. A folyóiratok ereje sem elegendő, hogy ellensúlyozni tudja az építési boom okozta vizuális színvonal-romlást, sőt, könnyen belátható, hogy az újságpiaci káoszban nem egy olyan képes magazin futja erős köreit, amely tartalmával s üzeneteivel maga is sokat ront a helyzeten. Csekély az esély arra, hogy a mégis csak rendszeresen működő, a minőségi építészetnek elkötelezett s hetente ülésező Fővárosi Tervtanács fordítani tudna a helyzeten. Már csak azérl is, mert ide a megvizsgálandó dokumentációnak csak a töredéke jut el, igaz, azok többnyire (de nem mindig!) valóban fontosak, városképi jelentőségűek. (A tervtanácsi állásfoglalások — a fővárosi mellett lehet központi. kerületi, városi vagy műemléki — egyébként nem perdöntőek, az engedélyező hatóság felhasználhatja mini bizonyítási eszközt, de figyelmen kívül is hagyhatja. Fásd keretes anyagunkat.) Kél konkrét példával próbálom a következőkben érzékeltetni, hogy a a fentebb vázoltakon túl a Tervtanács milyen más problémákkal is kénytelen szembenézni. Egy korszakos mű, a szennyvíztelep A jelenleg zajló fővárosi beruházások között minden bizonnyal a legnagyobb a Csepel szigel északi területére tervezeti Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telepé. Környezetét a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) 2. számú melléklete a városkép szempontjából kiemelt területek között tartja számon, ezért kelleti Tervtanács elé vinni, továbbá azért is, mert a Fővárosi Önkormányzat tárgyba vágó rendelete szerint a Budapest menedzselésében megvalósuló, építésiengedélyköteles létesítmények tervéi kötelezően be kell nyújtani a Fővárosi Tervtanácshoz: véleménykérésre. Már javában folyt a telep tervezése, az ünnepélyes alapkőletétel is megtörténi (2006. április 26.), amikora fővárosi főépítész felhívását követően, a tervező kérésére a Tervtanács idén szeptemberben végre napirendre tűzte a projekt építészeti elemzéséi. A bemutatott engedélyezési terv (felelős tervezői Brenner József, Gál György és Cs. Tátrai Judit) enyhén szólva nem váltott ki lelkesedést a tanács tagjai körében. A hatalmas komplexum Európa legnagyobb környezetvédelmi beruházásának számít, FIX)DUNA (sic!) névre keresztelték, legfontosabb elemének építése hatvanöl százalékban az Európai l nió támogatásával valósul meg. Ebben az esetben tényleg elvárható lenne, hogy igazán magas építészeti nívón valósuljon meg a program, legalábbis azon részei, melyek nem „gyártmány" jellegű technológiai berendezésekből létesülnek. Hiszen van jó hagyománya hazánkban az ipari beruházások tetszetős, világszínvonalú megvalósításának. Kiváló példa erre az Óbudai Gázgyár egykori telepe, amelyet éppen most kívánnak újjáformálni, egészen más céllal ismét használatba venni. Egyszerű az itt tetten érhető analógia: a kor állal megkövetelt technológiai/infrastrukturális beavatkozásról van szó mind a kél esetben. A rohamosan fejlődő nagyvárosban akkoriban az egyre nagyobb mennyiségben használt városi gáz termeléséhez létesítettek üzemeket. Az óbudai volt a legnagyobb, és ez működött legtovább. Mösl a város szennyvíztisztítási elmaradását kívánják felszámolni. „Ma a Duna legnagyobb szennyezője éppen Budapest, de az európai összefogásnak köszönhetően újra élővé válhat a közös európai érték" - hangsúlyozta Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter az alapkőletételen. A központi telephez a technológia külföldről érkezik, sok részegység formai kialakítása bizonyára szorosan kötődik a kipróbált, bevált berendezésekhez. Az egészei látva mégis fontos a Tervtanács azon megállapítása, hogy ha elérkeztünk arra a pontra, amikor egy tervpályázat programja megfogalmazható, ál kell gondolni, hogyan lehet ill a közfunkciót is megvalósítani, a tájjal, a Dunával való kapcsolatot megteremteni. Olyan színvonalas építészeti, tájépítészeti koncepció kellene legyen az értékelő elemzés tárgya, ami persze nem mondhat ellent a technológiai rendnek. Budapest nem engedheti meg magának. Vargha Mihály