Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Szablyár Eszter: Kékhering nyitány

7.U BUDAPEST A nyolcvanhét éves hegedűművész úgy emlékszik, 1959-ben találkozott újra a „demonstráció" egyik fő szervezőjével az Alsó erdősoron. — Kérdeztem tőle, mi van veled. Miklós? Azt válaszolta: semmi különös, másfél évet iiltem. Mint kiderült, a zeneakadémiás akció miatt. Miért éppen Egmont? Ferenesik János nem indokolta a műsor összeállítását, Pásztor Tibor fagottos szerint azonban mindenki tudhatta, hogy nem véletlen választásról van sző. Mivel a Rádió rengetegszer adta az október végi napokban, az Egmont nyitány a forradalom indulójává, himnuszává vált. Hogy miért éppen ez a mű? Nos, az Országház alagsorában felállított ideiglenes rádióstúdióban összesen két lemez volt, ez meg egy Bánk bán felvétel. A sors a legnagyszerűl)b dramaturg. Az Eroica szimfónia, mint neve is mutatja, a hősiesség apoteózisa. — Nem csak egyszerű gyászról, hanem a sajátos magyar gyászról, az előző hetek eseményeiről mesélt akkor, az elveszett szabadságot siratta azon az estén - így érzi ma is Kovács Géza. — Tehát a műsor öszszeállítása maga is afféle forradalmi tett voll, a hatóságok mégsem igen tudtak beleszólni. A hatalomnak gőze sem volt, ki az a Beethoven. Messze voltak a kultúrától, eszükbe sem jutott, hogy a klaszszikusoknak politikai töltése is lehel. Ha meg mégis, egy kis zenei műveltséggel felvértezve az ember könnyen le tudta fegyverezni az okvetetlenkedőket. A zenészeknek ebből a szempontból abban a korban könnyebb sorsuk volt, mint mondjuk az íróknak. Selyem András és felesége nézőként voltak jelen a fél évszázaddal ezelőtti hangversenyen. Szerinte a műsorválasztáskor Ferenesik Jánosnak is az járhatott az eszében, mint Ihizzoninuk, aki, mikor megfogalmazta sajátságos zenei szentháromságát, azt találta mondani: Bach az isten. Mozart az angyal, Beethoven az ember. Azokban a nehéz napokban, hetekben. hónapokban, amikor az embert mindenféle tekintetben az ember által érte a legnagyobb kár, csak Beethoven adhatott erőt. Kutyaharapást szőrivel? Talán hogy ne párologjon el az ősbizalom? Ki tudja. Kovács Géza mindenesetre felidézte egy, a mostani találkozón jelen lenni nem tudó, de a zenekar felhívására jelentkező egykori néző szavait, aki e rendkívüli koncert után, ha az Eroica volt műsoron, még sokáig állva hallgatta a második tételt. Csakúgy, mint az idei, október 23-i hangversenyen. Az Egmont nyitány és a I legedűverseny rendben lement, az Eroica első tétele után a zenekar belekezdett a másodikba. Az ezernél is több néző szinte egy emberként állt fel, úgy hallgatta végig a majd tizenöt perces tételt. A gyásznegyedóra után Kocsis Zoltán várt egy kicsit míg mindenki újra helyet foglalt, s a koncert folytatódott. szöveg:

Szablyár Eszter fotó Hajdú D. András ÉPP HOGY CSAK FLAMINGÓT, levél és elefántot nem kínáltak a Klangforum Wien bécsi zenekar nyolcórás koncertmaratonjának szüneteiben. A római lakomák hangulatát egyébként tökéletesen megelevenítő őszi fesztiválos produkció kortárs zenével, elképesztő ínyencségekkel, a legfinomabb borokkal és süppedős matracokkal várta a Millenáris hallgatóságát. Nagy. piros, puha matracon fekszem, körülöttem úgy százötvenen, ők is nagy, piros puha matracokon heverésznek, és hallgatják a színpadon játszó zenekart. Hegedűt, nagybőgői, zongorát, csellót. Előttük férfi bordalt énekel, hímzett szélű köpönyegben. Folyamatosan az jár az eszemben, nemsokára felébreszt valaki, és akkor majd töviről-hegyire elmesélem azt a késő délutántól kora hajnalig tartó koncertet, amelynek szüneteiben kékheringes szendvics, balzsamecetes salátaágyra fektetett csirkemell, tárkonyos vadragu leves és roston stilt harcsasteak alatt roskadoztak az asztalok. Taps, erős lények, Wendler Attila szólista meghajol, akárcsak a Klangin rum Wien bécsi komolyzenei társulat tagjai. — Most vedd a bort, itt az óra — ismétli prózában a bordal viszonylag kiszámítható üzenetét Máté Gábor színész a pódium csücskén, és arra kér mindenkit, kövesse a példát. Ameddig a matracok kifújják magukat, mi engedelmesen a szeánszra rendelt vezetőnk nyomába szegődünk. Az előtérben Gustav Mahler bordalával ízben egyeztetett borok következnek: 2005-ös Konyán chardonnay, és Bátaapáti tramini. Máté elegánsan tölt, mi elegánsan kortyolunk. Elegánsan és elegei, derül ki Máté kommentárjából. Miután a házigazda egv üvegpohár falán csilingelve figyelmünkbe ajánlja magát — dicséretben részesii-