Budapest, 2006. (29. évfolyam)

11. szám november - Horváth Júlia Borbála: Csurgás

5 BUDAPEST Csurgás A MARGITSZIGET. Krúdy álomhelye, léli nyugovóra tér. A hervadt rózsák beletörődlek sorsukba, az ősziek még kárörvendőn virítanak, a vízpára eakkosra igazítja a városképet. Füst férkőzik bágyadtan, csípősen és vonzón... ízlés kérdése. szöveg Horváth Júlia Borbála F OI( Sebestyén László „Megfeneklettünk..." — jelentette be mintegy saját magának a kapitány. Mivel egyedül voll a fedélzeten, másnak nemigen jelentgethetett. Igaz. neki sem jelenten senki. Először csak állt és kémlelődölt. nem szokta az ilyesmi malőröket, aztán a csónak mélyéből előbányászta az evezőt. Törött voll. „Micsoda blamázs.. .*" — gondolta volna, ha kényes műveltsége engedi, és sokkal durvábbakai gondolt. Ártatlanul sütött le rá az őszi nap sugara. utolsó melegéi küldte ajándékba és vékony hártyákéul csillogott a víz felszínén. Gondtalan vadkacsák hajózlak rajta, de a lábukat még véletlenül sem engedlek le a mélységbe, mert éjszakánkéul már izmos fagyok támadtak, a víz pedig haragtartó. Ezzel szemben derűs nappal voll, úgy tűnt, meg lehel úszni a telet. „Lehet ilyen napon bosszankodni? — morfondírozod tovább a hajóskapitány. „Lehet..." — de aztán úgy döntött, hogy nem log. Egy mitugrász zátonpöcska miatt meg pláne nem. Utolsó kísérletként beindította a motort. Nem kellett volna. A hajócsavar követ talált, és egy nyekkenéssel megadta magát, a propellerszárny azonnal az iszapba süllyedi. A kapitány leiszisszent, és elnézett messze az öböl irányába, szenvtelenül, mint amikor valaki elvágja az. ujját, de még nem érez fájdalmat. \ iszont már tudja, hogy baj van. Aztán lerúgod cipőt, zoknit, és ugrott. Talpa alall a sóder kaparása játszi csiklandozás voll a nyolcíokos vízhez képesl. Előre-hátra mozgatta a hajói, kényszerítette a farál, hogy húzzon oldalra, mert akkor lesiklik a pódiumról, és megmenekülnek. Es megmeneküllek - a csavardarab viszont nem, maradi örökre a lenéken. Esélyes volt még, hogy az üléstől esetleg a hajótest is megrepedt, és a víz lassú és alattomos cseppen ként beszivárog. „Hogyan tovább?" — kérdezte ugyancsak saját magától a hajóskapitány, a szárnyaszegett motoros legfeljebb élő legénységtől remélhetett megoldást, de egymagukban voltak. A víz szelíden pártlogásába vette rakományát, és azonnal \ inni kezdte lelelé. A kapitány valamit morgott a bajsza alatt a pokolba vezető útról meg a jóindulatról, és köszönte szépen a Duna segítségéi. Végül mégis ellogadta. és elhatározta, hag) ja magát sodortatni a hajóállomásig, oil meg majd csak lesz valami. Addig csak nem süllyed el. Néhány kilométer megtétele után azonban szinte élvezni kezdte a helyzetet, valahogy nem hiányzód az állandó motorzaj, ami melled csak ordítva lehel lélezni. az erős polaszél és az ugráltató göröngyhullámok, a gyors képek helyét átvették a lassú történések, s mire besorolt a Margitsziget mellé, már úgy simult a budai ágba, mintha egyenesen oda szüleied volna. Szánakozva nézte a szárazföldi ketrecükben labdázó teniszezőket, az aluledzeti sétafulókat, a bámész horgászokat. kikel bothoz köt a szenvedélyük, és váratlan boldogság járta be hajóskapitányi lelkét. „Akárhogy is. de szabad vagyok..." - ezen lölvidorodva biccenteit a szárazdokkba vonult Hófehérkének és a többi törpebárkáknak, ügyesen átbukdácsolt a Rosa Mia rakoncátlan hullámain, és a lustán keresztbeveted horgony lölöll ledőlt a hátsó ülésre. Nyugalom. Sóhaj. Gondolatok. Vízszag avarillattal keverve. „Micsoda koktél..." — ízlelgette új pozícióját a motorcsónak-kapitány. és nem zavarta a távolban ioszladozó városzaj. méhkas közepén méznek érezle magát a lépen. „Milyen más innen a Sziget..." - álmélkodott. mert valóban más voll így, mint amikor rajta lépkedett, úszott vagy gurult, netán vízszikráklól kísérve elhúzod mellede; a lassú araszolás közben egyszerre tárultak eléje a részek, egymáslói független események privát szereplőkkel. Láda leni az. agyaggalambászok megközelíthetetlen világát, hová madár élve ritkán tette lábát, a kerítés tövében a lilokszerelmesek bokrok mögé húzódó félszegségél. amint munkaidejükből aznap is sikerüli háromnegyedórácskál ellopniuk, a koránzáró standokat, ahol lelváltotta a kukoricaszezonl a forralt boré. a kergetőző süldőlány-csoportot, kik vígan összeolvadhattak volna az arrébb