Budapest, 2006. (29. évfolyam)
10. szám október - Ráday Mihály: A Matula
32 BUDAPEST SCHULEK JÁNOS MŰÉPÍTÉSZ L, HORTHY MIKLÓS DT 86. Telefon: 69-2-45,. Tekintete 3 BUDAPEST, 1« S június Hü. rezmiiveß urnák, Ózdon, A budavári Koronázó főtemplom Kátyástornyának helyreállítása alkalmával a megujjitott toronygombba uj okmányt fogunk elhelyezni. Az okmány részére vörösrézből való henger alakú tokot koll készittetnem. Ezt a tokot vörösréz domborítással szeretném ellátni és igy arra gondoltam, hogy ennek a munkának az elvégzésére Önt kellene felkérnem. -Kéren ennélfogva szíveskedjék velem közölni, hogy kb. mibe kerülne egy réztok készítése és domborítása az Ön ismert magyaros ízlésű ornamentikája szerint.- A tok méretei volnánakthosszu 35 ca. átméri 10 cm.. A fedőlapra a székesfőváros cimerét kellene alkalmazni,a tok felületire " 1935 " évszámot és megfelelő ornamentikát.A munkának lerkésőbb folyó év augusztus 8-ára kellene elkészülnie.Szives válaszát mielőbb várva,maradok, teljes tisztelettel: „ —pH negyedik, ó't pedig hátulról biztosítja, tartja egy ötödik férfi. Fennmaradt a népi motívumokkal gazdagon díszített vörösrézhengerről egy fekete-fehér fénykép, s az összes levél, melyben Schulek János, az 1935-ös tatarozás vezetője megrendeli, módosítja, végül megköszöni a munkát Matula Lajos ózdi rézművesnek. Matula mester megőrizte az építész leveleit, s leánya, Barabás Frigyesné (szül: Matula Emília) jóvoltából ezek manapság, hetven évvel később is megvannak, hibátlan állapotban. Matula Lajos géplakatos volt az ózdi vasgyárban, s otthon, a konyhában berendezett kis műhelyben iparművészeti tárgyakat készített rézből, alpakkából, ezüstből. Több nemzetközi kiállításon szerepeltek a munkái, s Budapesten is — természetesen. így aztán tárgyai eljutottak a világ sok tájára, még államfők számára is vettek belőlük ajándéknak. Nem véletlenül jutott tehát Schulek János megrendelése éppen Ózdra, Matula Lajoshoz. Az 1935. június 22-én kelt elsőievében augusztus 8-i határidőt szabva leírta, sőt le is rajzolta Schulek, hogy mit szeretne: a réztok legyen 35 centiméter hosszú és 10 centiméter széles, felületén az 1935-ös évszámmal, fedőlapján a főváros címerével, a domborítás pedig készüljön „az Ön ismert magyaros ízlésű ornamentikája szerint ". A második levélben, melynek kelte július 12., közli az építész, hogy az iratokat egy üveghengerbe téve helyezik majd a réztokba, melynek a méretei ezért nagyobbak legyenek. A pontos belméreti adatok: 135x380 mm. Kell rá két fül is, hogy az arra kötött kötélen lehessen felhúzni a hengert „a piactérről a toronycsúcshoz". „A részleteket teljesen Önre bízom, mert munkáiból látom, hogy jó arányérzéke van" — írta Schulek. De a legjobb mondat talán a következő: „Minthogy a tok jóval nagyobb lett, mint amilyennek megírtam volt, természetesen az ára is nagyobb lesz. Ez egyébként nem játszik nagy szerepet, a fő dolog az, hogy szép legyen." A harmadik fennmaradt levelet, a főváros hivatalos címerét megküldve, július 20-án írta az építész, a negyediket és ötödiket pedig ugyanazon a napon, augusztus 10-én keltezte. Az egyik mindössze három sor: „Az On munkája annyira megtetszett sokaknak, hogy most arra kérem, lenne szíves egy kis választékot címemre küldeni az árak feltüntetésével. Azt hiszem, hogy el tudnék adni belőlük néhán y darabol."
