Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Zeke Gyula: „és álltam a mélység fölött...”

15 BUDAPEST mester gyakorlatilag maga sem tudja megakadályozni ezeket a... Nem, a Demszky lehetetlen ebben. Szinie mindenért ő a felelős, de tehetet­len a kerületi polgármesterekkel szem­ben. Ez a decentralizáció katasztrofáli­san árt Budapest fejlőtlésének, mert az üzleti szempont elsőbbségét hirdeti. És ez annál fájdalmasabb, mert nagyon gyak­ran szocialisták vannak abban a helyzet­ben, hogy meg tudnák akadályozni, és nem akadályozzák meg. Az önkormányzati törvény is kétharma­dos, látsz esélyt a megváltoztatására ? Hát igen, Magyarországnak rákfené­je ez az alkotmány, ami abszolút antide­mokratikus, és ugyanakkor demokrati­kus külsőségekkel öltözködik fel. Ugye kétharmad, nem elég az egyszerű több­ség bizonyos dolgokhoz, hanem két­harmad kell, ami megakadályoz minden komoly reformtevékenységet az ország­ban. Ráadásul a fővárosban az SZDSZ-es polgármester tehetetlen a szocialis­tákkal szemben, akik azzal érvelnek, hogy ők a nagyobb párt, és a segédcsa­pat nem diktálhatja nekik, hogy mit csi­náljanak. Nem mondom, hogy az SZDSZ szempontjai mindig helyesek, de gyakran azok a helyesek, és nem a szocialistákéi. Megkerülhetetlen kérdés ebben a tárgy­ban, amivel a bontásokban érdekelt ke­rületi emberek gyakran ellenünk érvel­nek, és ez tényleg komoly és megoldandó probléma, hogy miből és miként állhat össze az most már irdatlan pénz, ami ezeknek a szándékosan lepusztulni hagy­ott részeknek a külső és belső felújításá­hoz kell. Énszerintem Éurópától és Ameriká­tól. Amerikában ezrével vannak az ala­pítványok, amelyek önzetlenek ilyen szempontból, tényleg széplelkek vezetik egy jó részüket, és amelyek nem tudják, hogy mibe fektessenek pénzt. Ez még egyáltalán nincsen kihasználva magyar részről. Es maga az Európai Unió sem. Szépen hangzik, de talán ezek az alapít­ványok, amikről beszélsz, a tudományos és a művészeti kezdeményezéseket, intéz­ményeket támogatnák elsősorban, a vá­rosrehabilitáció más, ahhoz nagyságren­dekkel több pénz kell. Igen, meglehet, mindenesetre ez egy kihasználatlan teriilel. Végül megkérdem, látsz-e mégJolytonos­ságot az ezredfordulós és a két világ­háború közti, vagy épp a múlt századfor­dulós Budapest karaktere és esélyei közt ? Budapest múlt századfordulós arany­kora a liberális Bárczy István polgár­mesterségéhez kötődött. A város ekkor egyetlen nagy ambíció volt, túlszárnyal­ni Bécset, és a New-York kávéház volt a szimbóluma mindazon magyaroknak, akik Bécs és Berlin fölött Amerikában keresték az inspirációkat. Am Budapest liberálisabb színezetű város maradt a nagy összeomlást követő időkben is. A városi tanácsban nagyon sok kitűnő liberális és szociáldemokrata politikus ült, amikor az egész országban a Horthy nacionalizmus, antiszemitizmus és reak­ció uralkodott. Ezek az emberek, ismét­lem. nagyon szerették Budapestet. Jól emlékszem például a liberális város­politikusra, Rassay károlyra - egy sajtó­értekezleten beszélgettem vele egyszer hosszabban —, aki. hogyan is mondjam, szerelmesen beszélt Budapestről. Mégis jegyeztem magamnak, hogy íme egy bu­dapesti ember, aki még csak nem is zsi­dó, és ennyire szereti ezt a bűnös várost. Találtál 89' óta olyan embert, politikust, aki így beszélt volna Budapestről? Azt hiszem, hogy Demszky szereti várost. Szereti... de ügyetlenül szereti. Kik volnának, akik... Hát az én jó bará­taim és a valahai jóbarátaimnak a fiai vagy unokái, azok szeretik Budapestet. És én is szeretem, mindennek dacára, és most jobban szeretem, mint valaha.

Next

/
Thumbnails
Contents