Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Zeke Gyula: „és álltam a mélység fölött...”

410 BUDAPEST Nagy Budapest Törzsasztal „és álltam a mélység fölött..." SZÖVEG: Zeke Gyula FOTÓ: Sebestyén László Fejtő Ferencet — aki nemrégiben itt, Budapesten ünnepelte 97. betöltött életévét —, nem kell bemutatnom a BUDAPEST olvasóinak. Ahogy itt ül előttem csillogó szemmel, cseppet sem tűnik fáradtnak. Még nem tudja, hogy négy órán át fogunk beszélgetni mindkettőnk tán legfontosabb városáról a Földön, borral kínál, mint oly sokszor idestova két évtizedes kapcsolatunk párizsi találkozásai alkalmával, és váija, hogy izgalmak közt bekapcsoljam a magnót, amelytől — mint nagyapám a vonattól tartok kissé. Azt sem tudja, hogy a kellemetlen, kedélyét nyugtalanító éjszakai panaszai mindenestől rendbe jönnek másnapra, mire eléri az orvost, és velem együtt mit sem sejt arról, hogy együttlétünk vége felé hívást kap a Népszava egyik szerkesztőjétől, van-e kedve írni valamit a másnapi számba, amelyben egy nagyobb interjúval amúgy ott van már. Miről? Akármiről, a lányokról, a gesztenyefákról, Toscanáról, bármiről — érkezik a szerkesztői pontosítás. Rám néz: — Megcsináljuk? Rajtad múlik, én szeretem a kihívásokat. Öt perc múlva már fia, Charles magyar karakterek nélküli gépe előtt ülök, s írom, amit mond. A szöveg — alig kellett belenyúlnom! —, másnap Budapesti emléktöredékek címmel meg is jelenik (Népszava, augusztus 26., 7. p.), és — amint a címből látható — tárgya révén e beszélgetés részének is tekinthető. Azt tudja csupán, hogy az interjú végeztével vacsorával egybekötött látogatást tesz majd egy Római-parti barátjánál, és sétál és beszélget még sokat, mielőtt visszatér az MTA gyönyörű, 18. század eleji vendégházába, s fölbaktat a falépcsőn első emeleti szobájába, ahol ülünk. Kedves Feri! Engedd meg először is, hogy lapunk szerkesztői, szerzői és olvasói nevében is nagy szeretettel köszöntselek a 97. születésnapod alkalmából, amely tulajdonképp a 98., hiszen a világra jövetelünk napja is születésnap, sőt mondhatni az az egyetlen valódi születésnapunk. Le passager du siécle, olvashatjuk az 1999-ben megjelent, Maurizio Serra által szerkesztett, bő három és félszáz oldalas interjúköteted címoldalán. Igen, valóban a század utasa vagy, a 20. század mindenestől a tiéd, megélted, végigcsináltad, s vagy huszonöt kötetben (a különféle fordítások száma már rég túlhaladt a százon), és számos nyelven publikált számtalan tanulmányban, cikkben, tárcában adtad át nekünk úti élményeidet, Az új évszázadba, évezredbe láthatólag a régi lendülettel léptél át, Két könyvet. is írtál már benne, változatlan sűrűséggel jelennek meg mindig figyelemre érdemes politikai publicisztikáid, s többet