Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Buza Péter: Ötvenhatban szabadultak

10 BUDAPEST Bock Andor igazolja: a ..munkaviszony" a KÖMI-vel kezdődött... A feltételes szabadlábra bocsátott igazolványa felszámolják kétszemélyes részlegüket. Már Vácott, a fegyházban, 1950. december 29-én, kezdetben hat rab közreműködtetésével alakul meg a kronológia rendje szerint másodiknak nevezett mérnöki iroda (az időközben ide átszállított Arany és Kiss mellett Demeter György és Földi Iván gépészmérnök. Pichler Ferenc villamosmérnök és Perczel Károly építész a tagjai) 111 is géptervek születnek — például egy félautomata vezértárcsamaróé —, de főleg épület-, épületgépészeti rajzok. Behoznak főnöknek egy harminchárom éves mérnököt, aki addig a Honvédelmi Minisztérium harminchárom fős tervezőcsapatát irányította, ezredesi rangban. Behozzák és bebörtönzik, per és — igazságszolgáltatási nézőpontból — minden ok nélkül. Haris Béla gyakorlatilag beleőrül szabadsága elvesztésébe. 1952. április 16-án szállítják át a gyűjtőbe, a Kozma utcába az akkor már héttagú mérnökcsapatot — hetedikként Simor Dénest, a későbbi rab irodavezetői részesítik a börtönkegyben, hogy ill dolgozhasson. Ot gyakran meglátogatja Kardos György, az ávéhás kihallgalóliszt, akivel a civil életben közeli barátságban voltak. A Kozma utcában lett aztán tekintélyes intézménnyé a KOMI 401. Általános Épület és Géptervező Irodája. Kél év múlva már számos külső megrendelést teljesítenek, és a fordítóiroda is teljes kapacitással működik. A szinte teljes dokumentum- és információhiány közepette csak becsléssel lehet megállapítani, hogy az innentől ötvenhat novemberéig eltelt szűk négy és fél évben hányan fordulhattak meg ezeken a kényszermunkahelyeken. Esztergár Pál szívességéből jutottam hozzá egy nagyjából száznegyven nevet tartalmazó listához — egykori rabtársai közreműködésével évek alall gyűjtötte össze a jegyzékbe foglaltakra vonatkozó legfontosabb személyes adatokat (valószínű születési év, szakma, esetenként a korábbi vagy a későbbi karrierre vonatkozó információk). További mintegy húsz névvel egészíthető ki ez az adattár Papp Simon. illetve Arany Bálint visszaemlékezése alapján, s más forrásokból. Miközben azt is tudjuk, volt aki előbb szabadult, s volt, aki később került közéjük. Úgy gondoljuk mindebből, hogy 1952 és 1956 között mindösszesen körülbelül kétszázan fordultak meg ezeken a rabmunkahelyeken. Közülük talán húszan, ha élnek.