Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Buza Péter: Ötvenhatban szabadultak

9 BUDAPEST fal felé fordulva, kezét hátul összefogva felsorakozik. Egyszer Bock tanúja volt egy ilyen jelenetnek, amikor a „vigyázz" után mindenki lecsapta a tuskihúzót meg a redisztollat, odarohant a legközelebbi falsíkhoz, és nekitámasztotta a homlokát. Bock tombolva rontott be Csincsinhez — nem emlékszem a nevére, ő volt akkor az első számú parancsnok, eredetileg villamoskalauz: — így nem lehet dolgozni! A mérnökirodán nincs vigyázz! Elfogadták a felszólamlását. Központ a Felszabadulás téren Kik voltak az Általános stb. iroda kényszermunkásai? És kik felügyeltek rájuk? Civilként a munkájukra, ávósként a zárkáikra? Kezdjük az utóbbiakkal. 1956 november elsején Bakondi Lajos alezredes a Kozma utcai Gyűjtőfogház megbízott parancsnoka. Eló'dje a „bőskorban" verőlegényként elhíresült Lehota István ezredes. Magának a KOM l-nek bizonyos Virág Miklós bv-alezredes az első embere a „klasszikus" időkben. A mérnökirodára ávéhás lisztként az 1953-1956 közötti periódusban Studniczky főhadnagy, Lőcsei főhadnagy (keresztnevüket nem tudjuk), Bock Andor főhadnagy, Höfer András alhadnagy ügyelt. Bockra mint jóindulatú emberre emlékeznek az egykori rabok, Studniczkyről pedig azt meséli Csát József, hogy maga Misléth Endre tanította statikára. Műegyetemi vizsgára készült ugyanis a főhadnagy elvtárs 1954-ben, s nehezen ment neki a vizsgaanyag elsajátítása. Az Általános Épület és Géptervező Iroda civil központja a Felszabadulás tér 1. szám alatti bérpalotában működött, ide futottak be a megrendelések, innen továbbították a megoldandó projektekre vonatkozó parancsokat a Gyűjtőbe, itt inkasszálták a sokszor igencsak borsos számlák alapján a „cég" bevételeit. Ennek az irodának a vezetője Körmöndy János építésztechnikus (a mostani Ybl főiskolán szerezte a diplomáját még a háború előtt), a tervezési osztály vezetője Stipich Béla (évfolyamtársa volt diákként Körmöndynek). Szedő Miklós civil gépészreferens feladata a postásé: vele találkozhattak a legtöbbször a rabok, ő adta át a megbízást, az ő közvetítésével jutottak el a rajzok, jelentések, fordítások, kutatási termékek a megrendelőhöz. Az iroda csúcskorszakában — 1953 és 1956 között — egyidejűleg mintegy százhúsz rabot foglalkoztatott. Két csapatot alkottak, az egyik a mérnököké, a másik a filoszoké. Utóbbiak az úgynevezett fordítóirodán dolgoztak. Történészek, újságírók, több nyelvet beszélő valamikori főhivatalnokok. Az volt a feladatuk, hogy magyar nyelven tegyék hozzáférhetővé a nyugati politikai irodalmat, hogy szakdokumentációkat készítsenek vagy fordítsanak idegen nyelvekből. Amikor a Rajk-ügy kipattant, soraikat feltöltötték délvidéki jugoszlávokkal, akiknek nem volt más bűnük, mint hogy szükség volt rájuk. Ez a fordítógárda nagyjából húsz-harminc főt számlált, bőven akadtak közöttük későbbi vagy korábbi jelességek. A Népszavának két főszerkesztője is - hivatalukban egymást követték, itt együtt fáradoztak a kiszolgálással — Horváth Zoltán és Száva István. Ignotus Pál is a kisszálló elítélt vendége, Mód Péter nemkülönben. Aztán Ádám György közgazdász, Szalay Sándor szociológus. Jóval nagyobb létszámú munkacsapat a mérnököké. A százat is megközelíti. Persze nem mind mérnökök. Akadnak köztük egyetemisták, olyanok, akiket megtanítottak, már itt, a börtönben a műszaki rajz mesterfogásaira, és olyanok is, akik ezt talán soha nem tanulták meg, de mégis felvették őket az „állományba": protekciós hely volt a mérnökiroda, kedvezményekkel. A rabosított főnök — a tervezőiroda vezetője — Simor Dénes építész volt. (Kiszabadulása után Dákay István statikus kapta ezt a megtisztelő sarzsit.) Az ő szakmájából voltak talán legtöbben a csapatban mindig, sok nagyszerű építész, közülük talán Perczel Károly nevét kell feltétlenül leírni itt, aki jóval később éleiművéért nemzetközi Herder-díjat kapott. Geológusok, vízmérnökök, gépészmérnökök. híradástechnikai konstruktőrök, vegyészek — szinle minden szakma képviselve van. És az első vonalból. Arany Bálint a svéd golyóscsapágy-gyár, az SKF magyarországi üzemének vezető fejlesztőmérnöke volt. Kozma László az időközben Beloiannisz nevét felvett Standard műszaki igazgatójaként dolgozott. Papp Simon a MAORT főgeológusakénl került lakai alá. Itt raboskodott — miután megjárta Sopronkőhidát meg Vácot - Mistéth Endre az ország első vízmérnöke. Fgy ideig újjáépítési miniszter, számos hidunk tervezője (a Mancit is beleértve), akinek utolsó nagy munkája: Bős-Nagymaros. Még néhány név. Itt rajzolta pauszra a gondosan kimért vonalakat Kővágó József, Budapest háború utáni első polgármestere, szakmája szerint gépészmérnök. Kucher József finommechanikus, a MOM vezető konstruktőre, aki megtervezte a magyar géppisztolyt. Czwerdely Andor, az Orion fejlesztőmérnöke. Kérey Hugó, egykor matematikaprofesszor a Ludovikán. Király József — Király Béla bátyja. Darvas Attila — Darvas Iván bátyja. És Szász Bandi, aki jóval később leli Szász Endre, s akit izgatásért kasztliztak be, hogy legyen, aki 1950-ben és 1951-ben megrajzolja a felvonulásokra azt a számtalan és feltétlenül szükséges Lenin-, Sztálin- és Rákosifejet. Incze Pál, a Taurus vegyészmérnöke. És politikusok. Szakváry Emil gépészmérnök, Szálasi egyetlen életben hagyott minisztere. Perneczky Béla, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Meg Aczél György, szabadlábon még vezető pártmunkás, kiszabadulva majd Kádár bizalmasa, magas rangú pártvezető, aki itt, a kisszállón raktárosként osztott és könyvelt. Tőle lehetett pauszt, redisztollat, tust, miegyebet igényelni. Mérnöki és fordítóiroda, lakat alatt Az első mérnöki iroda még 1948 első hónapjaiban megalakult a Gyűjtőben — erről és e sajátos börtönintézmény „fejlődéstörténetéről" Arany Bálint közöl már hivatkozott visszaemlékezésében egzakt adatokat. Az SKF fejlesztő mérnöke és Kiss Károly építész alkották az első teamet, ketten - és csak ketten! — aludtak és dolgoztak egy közös zárkában. Negyvennyolc tavaszára a kazánház mögötti ablaktalan helyiségben rendezték be számukra a „rajztermet", a periódus legvégén pedig az ehhez képest tágas és világos udvari hídmérlegházikóban dolgozhattak. Terveztek a kosárfonóknak egy vesszőhasító gépet, kidolgozták a vízöblítéses WC-hálózat kiépítésének rendszerét — ez a munka megrekedt az adatgyűjtésnél -, s más, praktikus, csak magát a börtönt kiszolgálni hivatott műszaki feladatokat oldottak meg. Ez az első egység 1948. október 23-án szűnt meg — okát Arany még kikövetkeztetni sem tudja, hiszen parancsnokuk büszke volt a mérnökeire és teljesítményükre, s ők se adtak okot arra, hogy