Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Buza Péter: Ötvenhatban szabadultak

8 BUDAPEST mú munkatábor feladata — az egyik legnagyobb volt az országban, átlagosan közel kétezren robotoltak itt - a Balaton­nagybereki Állami Gazdaság felépítése, a mocsaras Berek lecsapolása, a szántó­földi kultúrák megalapozása volt. A KO­MI 20. számú mezőgazdasági trösztje Dunaföldváron dolgozott. Működtek mun­katáborok Komlón is (ezekről nem tud­juk, milyen számot viseltek), s ebben a keretben építették fel a rabok Recsket — hogy aztán a bányában is dolgozzanak —, a pápai katonai repülőteret, Kistarcsa barakkjait, dolgoztak a kömisek az orosz­lányi bányában (ott ezerkétszázán), Ti­szapalkonyán. Edelényben, Kazincbar­cikán, Sztálinvárosban, Tatabányán, Kalocsán — varróüzem volt itt is —, s nyil­ván még sok helyütt, különben aligha jönne ki a fentebb idézett, majd harminc­ezres létszám. Csak 1960-ban született meg a ren­delet, amely felszámolta a magyar GU­IÁG táborait, de a rabmunka szervezése persze nem szűnt meg, ha akkorra már nem maradt is önálló vállalata — a KOMI beolvadt a Büntetésvégrehajtás Orszá­gos Parancsnokságának szervezetébe. Jóval előbb, 1956. november elsején számolták fel a szintén KÖMI 401. jel­zésű intézményt, amelynek pontos neve: KÖMI 401. Vállalat Általános Épület és Géptervező Iroda —, s amelyet csak mér­nökirodaként emlegetnek azok, akik ak­kor, ezen a számukra oly fontos és törté­nelmi napon szabadultak ki a Gyűjtő­fogházból, ahol ennek az „irodának" a „munkatársaiként" dolgoztak. Rákosi Mátyás Kisszálló — A munkahelyünket és fogdánkat arra tervezték, állítólag, hogy ha nyugati atomtámadás jön, bombázók érkeznek Budapest fölé a harmadik világhábo­rúban, legyen hova elbújniuk a fejesek­nek. Ebben az épületben nem zárkák voltak, hanem szobák, normális ablakok­kal — természetesen a mi kedvünkért már ráccsal felszerelve —, az ágyon matrac, amíg ott dolgoztunk: rajztábla, szekrény. Már-már civil munka- és hálószoba. Az ellátásunk is jobb volt. mint az épülete­gyüttes más szárnyaiban, a közraboknál. Bár ugyanazt ettük, de kiegészíthettük a „fizetésünkből", s idővel, ha volt teljesít­mény, gyakrabban kaphattunk csoma­got, látogatót. Ügy emlékszem, 1954-ben már nem a szobákban folyt a munka, a hálóhelyet - azért ezek bátran nevezhe­tőek természetesen zárkának — áttették a folyosó árnyékos oldalára, s attól kezdve tucatnyian is aludtunk egy helyiségben. A rajzterem, az iroda, a könyvtár — ahol a mérnökök, tervezők nyugati szaklapok­haz is hozzájutottak - a folyosó napos ol­dalára került, ott dolgoztunk, két órányi déli szünettel reggel héttől este hétig. Nekünk külön — saját - főnökeink paran­csoltak, s érdekünkben, de főleg a tel­jesítményünk érdekében folytonos harc­ban álltak a börtönvezetéssel. Emlék­szem egy esetre. Az utasítás úgy szólt: ha fősmasszer jön. valaki el kell ordítsa magát: —Vigyázz! — és mindenki arccal a Részletek a PILÁF kátéjából Világnézetünk alapja a kereszténység. Ahhoz, hogy a társadalom a célját elérje, feltétlenül szükséges egy olyan tár­sadalmi alkotmány, mely azt támogatja. Segítse tökéletesedésre az embert. Érvényesítse minden egészséges társadalom alapjának, a családnak jogait. Biztosítsa a társadalom tagjainak együttélését a rendben. Segítse az osztály nélküli társadalom kifejlődését. Politikai ideálunk a keresztény állameszme megvalósítása. Az államhatalmi szerveknek nem lehet olyan mérvű hatalmuk, ami a társadalom többségének akarata ellenére is fenntartja a hatalom birtokosainak az uralmát. Külpolitikai ideálunk a többi nemzetekkel, de különösen a Dunamedence népeivel szolidáris jóviszonyban élő, független, semleges magyar állam. Az egyház és az állam azonos szintű szervezetek, melyeknek közös feladatuk az embert céljai elérésében támogatni. A keresztény állam és társadalmi rend kialakításának legfontosabb kulturális eszköze a köznevelés. A társadalmi osztálykülönbségek megszüntetésének elsőrendű eszköze a tár­sadalom egésze számára szellemi fejlődést biztosító kultúra megteremtése. A kapitalizmus és a marxizmus minden formájával szemben az evangélium szellemében felépített szocializmust kívánjuk megvalósítani. Senkinek sem biztosíthat politikai előjogokat az általa birtokolt vagyon. A gazdasági függőséget... nem szabad az alárendeltek szellemi, anyagi, kul­turális vagy szociális szabadságának korlátozására felhasználni. A munkának nem csak gazdasági, hanem erkölcsi értéke is van. Mindenki képességei szerint köteles kivenni részét a munkából, és ha a képessége szerint elvégezte azt, akkor szüksége szerint részesüljön a munka gyümölcsében. A szabad munkavállalás mindenkit megillet. Az anyagi javaknak az embert kell szolgálniuk. Erkölcsi és anyagi védelemben kell részesíteni a család intézményét. A társadalom feladatává kell tenni az egyes országrészekben jelentkező életle­hetőségek feltárását, a vándormozgalmak megszervezését és a bennük résztvevők szociális védelmét. A nincstelen mezőgazdasági dolgozók földosztással szervezett telepítését elő kell segíteni. Piláfosok az újpesti rakparton

Next

/
Thumbnails
Contents