Budapest, 2006. (29. évfolyam)

10. szám október - Buza Péter: Ötvenhatban szabadultak

6 BUDAPEST Ötvenhatban szabadultak Buza Péter 1951, az „összeesküvők" az Újpesti rakparton: Csát József, Váli Anna, Brankovits László, Márkus László, Vajk Klára, Esztergár Pál MŰKÖDÖTT ÖTVENHAT BUDAPESTJÉN EGY TERVEZŐINTEZET - akkor már negyedik-ötödik esztendeje - a Gyűjtőfogházban. Annak is a „legelőkelőbb" épületében, az úgynevezett „Rákosi Mátyás Kisszállón", (ahogy a börtönargó elnevezte). A szigorú inkognitóban dolgozó kiváló szakemberek elsőosztályú munkát végeztek. Kényszermunkát. A nagyjából százhúsz fős csapat, a mérnökgárda s a fordítóiroda legtöbb tagja az ötvenhat októberéről novemberre virradó éjszakán szabadult. S azután, hogy eljött a december is, a régi rendszer részleges rekonstrukciója során a KÖMI 401. Általános Épület és Géptervező Irodáját már nem szervezték újra. Többször is publikáltak a hazai számítógép-tervezés hazai irodalmában egy felettébb meghökkentő levelet és a hozzá tartozó tényt: a magyar fejlesztésű computerrel kapcsolatos első elméleti alapvetések rabként foglalkoztatott szakemberek munkájaként születtek meg. Tarján Rezsőnek, Edelényi Lászlónak és főleg a Standard egykori mérnökének, a zseniális Kozma Lászlónak a neve merül fel a dokumentumot kísérő közleményekben. Utóbbi azután, hogy 1954-ben egy forradalmian új híradástechnikai berendezés ötletének kidolgozása árán „idő előtt" szabadult, 1955-ben, már nein rabruhában, meg is építette a MESZ-1 típusszámú, első, még jelfogós, külső programmal vezérelt magyar számítógépet — egész életében telefonközpontok fejlesztése volt az első számú szakterülete —, de az a levél, amire fentebb utaltam, arról szól: A KÖMI Általános Épület és Géptervező Irodája kész és lehetőnek látja megalkotni az elektronikus áramkörökre épített, belső program vezérelte, „igazi" computert. Havi kétszáz mérnöknapnyi munkát fektetve a projektbe. A levél címzettje a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya. Nekik kellene az ajánlatra megrendeléssel reagálni. Tudjuk a már idézett szaktörténei i forrásokból, hogy az MTA nem rendelte meg a munkát. Egyáltalán nem erkölcsi okokból. Anyagi megfontolások vezették a magas testületei döntésében. Nevezett iroda ugyanis a — persze szűk körben ismert — hírek szerint igencsak drágán dolgozott. A rab mérnökök munkájáért inkasszált összeget természetesen a Belügyminisztérium, ne szépítsük: az ÁVH nyelte le. Hogy ők maguk mennyit kaptak, kaphattak? Kidéiül hamarosan. Hoszszas kutatás után (nem merem úgy írni: nyomozást követően, pedig az volt, ahogy az már ilyen régi ügyekben, várostörténeti tájékozódások esetében szokás) két-három órát beszélgethettem újbudai lakásában a most a nyolcvanegy éves, s hajdan Kozma rabteamjében dolgozó Csát Józsefie], aki egyébként 1925-ben éppen október 23-án született. Annak a bizonyos irodának pedig, amelynek stábja a börtönben dolgozott, civil központja a legbelvárosban, az akkor Felszabadulás tér 1. szám alatt, a király hajdani bérpalotájában működött. Még mondja valaki, hogy nincs üzenete a véletleneknek... Csát József, műegyetemi hallgató - Volt nekünk hajdan, boldogult úrfikoromban, amikor még szabad voltam és naiv meg bohó, mint mindannyian, egy igencsak alkalmi társaságunk a műegyetemi hallgatók körében — én is oda jártam, a végszigorlat volt hátra a diplomáig, amikor letartóztattak —, a gépészmérnöki karon. Találkozgattunk, ötenhatan, más szakmára készülő egyetemisták is sodródtak hozzánk. Politizáltunk. Megsziiletell az ötlet, hogy fogalmazzunk kátét, foglaljuk össze az elveinket. Kidolgoztuk. Közben az Esztergár Pali, évfolyamtársam, aki kapcsolatban volt egy másik társasággal, az UTŰ-val - Új Társadalom Űtja —, belekeveredett a röplapozásba. Barkácsolt valami primitív sokszorosító eszközt - a Mindszenty-ügyben készített és szórt szét ez a csapat összesen