Budapest, 2006. (29. évfolyam)

9. szám szeptember - Csordás Lajos: A látható királyság

20 BUDAPEST Vendégoldal A látható királyság A gödöllői kastély évszázadai és utolsó tíz éve Csordás Lajos TIZ EVE, 1996 augusztusában nyílt meg a nagyközönség előtt a gödöllői kastélymúzeum, de sorsában a fordulat már jó húsz éve kezdődött. A nyolcvanas évek közepén dolgozták ki ugyanis azt a felújítási programot, amelynek alapján a kilencvenes évek elején megkezdődhetett a kastély újjászületése. A program megalkotásakor a lerongyolódott épületegyüttes nagy része még szociális otthonként működött, egy szárnyában a szovjet hadsereg tanyázott, másik részében pedig szükséglakásokat tartottak fenn. De a Gödölló'i Múzeumban, melynek igazgatója akkor Varga Kálmán - a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal mai elnöke - volt, már kiállítást rendeztek a kastély egykori életéből, visszaszerzett, itt-ott fellelt tárgyaiból. Az újranyitás dátuma még valahol a beláthatatlan jövőben lebegett, de már kezdett összeállni az anyag, amellyel később be lehetett rendezni a megszépülő termeket. A kastély egyik kőangyalkája például egy gödöllői kertből került elő, ahol mint kerti törpe, pirosra festve vészelte át a háború utáni nehéz évtizedeket. Egy dohányzóasztalt a helyi benzinkutas adott elő. A szociális otthon igazgatónője pedig megmutatott több mint háromszáz darabot abból a nagy titokban őrzött királyi étkészletből, amelyet csak magas rangú elvtársak megvendégelésekor használlak. Valami csoda folytán megmaradt, pedig mind a németek, mind az oroszok alapos orzást végeztek itt. Gödöllő 1867 óta a király, majd a kormányzó pihenését szolgálta. Sőt a második világháború után is azt tervezték még egy ideig, hogy a köztársasági elnök nyári rezidenciája lesz. Aztán megszűnt a köztársaság és megszűnt az elnöki rezidencia álma. A továbbiakban a „dolgozó népet szolgálta" a kastély is, és rohamosan vesztette díszeit. Erzsébet királyné itteni tündérvilága majdnem elfelejtődött, bár a műemlékesek azért a távolból rajta tartották a szemüket az épületen, a magyar barokk főúri építészet mintaadó példáján. A gödöllői kastélyt a Grassalkovichok három nemzedéke építtette fel a 18-19. században. Az alapító, /. Grassalkovich Antal 1735-1745 táján előbb egy várkastélyszerű lakot emeltetett Mayerhojfer Andrással, majd 1760 körül átépíttette Nicolaus Pacassival, a schönbrunni kastély és a budai várpalota mesterével. Kialakíttatta a főbb szárnyakat, termeket. Az új kastélyban Mária Teréziái is vendégül látta 1751-ben. Ennek emléke a királynőnek ez alkalomra építtetett hálószoba, melyet később Erzsébet királyné is használt. Az alapító fia és unokája, 11. és ///. Antal kisebb-nagyobb átalakításokat, bővítéseket végeztetett. Fia egyebek mellett az egyik épületszárny végében 1782 és 1785 között létesített egy barokk háziszínházat, az unoka a 19. század elején messze földön híres angolkertté változtatta a parkot. Ekkor már túllépett az idő a barokkon, a klasszicizmus hódított. De itt csak a melléképületekre hatott. A Grassalkovich-unoka például Iliid Józseffel építtetett az 1830-as években új narancsházat. Hikl újította meg a boltozatot a kastély házikápolnájában is. Mai fogalmakkal élve Gödöllő igazi főúri „multikulturális központ" volt majd' száz éven át, már királyi korszaka előtt is, színházzal, házifürdővel, lovardával és sörházzal, a kertjét pedig pavilonok és a 19. század elején idevarázsolt hattyús tavak tették kellemesebbé. Miután a Grassalkovichok 1841-ben fiúágon kihaltak, a kastélyt rövid ideig Sina Simon báró, a Lánchíd építését finanszírozó nagybirtokos és bankár birtokolta. Ám miután a családot nem fogadta be az arisztokrácia, elhagyták az országot, az állam pedig megvásárolta tőlük az épületegyüttest királyi pihenőhajlék céljára. A kiegyezés évében, Ferenc József magyar királlyá koronázásakor adományozta a nemzet az uralkodónak Gödöllőt. Állítólag Erzsébet királyné szeretett bele az épületbe, amikor 1856-ban