Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Kirschner Péter: Civiliáda - Polgári örökség

BUDAPEST 35 Civiliáda Polgári örökség Kirschner Péter Rálik Szilvia és Fokanov Antonij A karácsonyi televíziós programok közül bizonyára sokaknak szerzett örömet a belga-magyar operagála közvetítése. Kevesen tudják azonban, hogy az emlékezetes program az Operabarát Alapítványnak és az Operabarátok Egyesületének köszönhető. A hagyományőrző és új hagyományokat teremtő civil szervezet Kiilkey László operaénekes nevéhez kötődik, tizenöt éve tartó sikeres működése is fáradhatatlan és ötletekben gazdag szervezőmunkájának köszönhető. Minden hasonló közösség megítélésekor elsősorban a motivációt keresem: mi az, ami arra ösztönöz egyegy embert, hogy idejét, energiáit nem kímélve létrehozzon, működtessen egy szervezetet, magával rántson a kalandba másokat. Külkey László 1990-ben vonult nyugdíjba, és azonnal hozzálátott az egész pályáját végigkísérő gondolat megvalósításához. Az Operabarátok Egyesülete — először — 1932-ben alakult meg. A korabeli elit által létrehozott szervezet célja akkoriban a gazdasági válság után nehéz helyzetbe jutott Operaház támogatása volt. Gróf Apponyi Albert, Ugrón Gábor, báró Feline r Alfréd, Zwack János, Bánffy Miklós és sokan mások voltak az alapítók, akik vagyonuknak és műveltségüknek köszönhetően a kultúra kiemelkedő mecénásai voltak. Támogatásuk egyik formája volt a fiatal tehetségek számára nyújtott ösztöndíj, amelyet 1946-ban Külkey László is elnyert. Talán az utolsók egyikeként, mert az új rend 1948-ban szinte valamennyi civil szervezetet megszüntette. Az operabarátoknak az 1990-es újjáalakulás mellett az is elégtételt nyújthatott később, hogy alapítójukról. Bánffy Miklósról nevezték el a kultúra támogatásáért, a kulturális intézmények gazdasági biztonságáért adományozható állatni kitüntetést. Ma már nincsenek bárók és grófok, akik az Operaház megsegítésére szövetkeznének, de azért gazdag emberek már nem csak mutatóban vannak. Kik akkor a mai operabarátok? Szinetár Miklós korábbi főigazgató így írt róluk: „Érdeklődésük középpontjában egy különleges, rendhagyó, öszszetett világ áll, ami sokak számára érthetetlen és idegen. De ezek az operabarátok rajonganak ezért a semmihez sem hasonlítható királyi-színházi műfajért. Szerte a világon egyesületekbe tömörülnek, hogy ne csak élvezzék, hanem támogassák is szenvedélyük tárgyát." Az Operabarátok Egyesülete ma elsősorban azokból a régi rajongókból áll, akik éveken keresztül bérletesei, szorgalmas látogatói voltak az előadásoknak, de nyugdíjukból már nem telik korábbi szenvedélyükre. A szerény éves tagdíj ellenében ingyenesen látogathatják a teljes értékű főpróbákat, évente több alkalommal olyan klubesten vehetnek részt, amelyen az Operabarát Alapítvány ösztöndíjasai és az Operaház stúdiósai adnak számot tudásukról, és a kellemes koncert után szerényen meg is vendégelik őket. A régi operabarátok mellett az egyesület egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy eljuttassa az operairodalom remekeit az új közönséghez, a fiatalokhoz. Rendszeresek az operarészletekből összeállított vagy az úgynevezett keresztmetszet-hangversenyeik, amelylyel a mozgássérültek és vakok iskoláit, vidéken a művelődési házakat keresik fel. Eiatal énekesek találkoznak ilyenkor gyerekekkel, akik még csak ismerkednek a királyi műfajjal. Hasonlóan nagy érdeklődés kíséri azokat a nyitott napokat, amelyek alkalmával az ország minden részéből érkező több ezernyi diák a pincétől a padlásig bejárhatja az Andrássy úti titokzatos palotát. Külkey László örömmel számolt be arról, hogy az Operaház új vezetése most még több erőfeszítést kíván tenni a közönség fiatalításáért, és intenzíven támogatja az alapítványi-egyesületi kezdeményezéseket. Nincs olyan egyesület, ahol ne az lenne a második kérdés: mindezt miből? Évente húsz-harmincmillió forintot kell összekalapoznia, megpályáznia a szervezetnek, az alapítvány elnökének. Nagyon nagy összegnek számít ez a civil világban. Ebből a pénzből támogatják a fiatal énekesek képzését, számos hangversenyt, klubdélutánt, a Eiatal Operabarátok Mozgalmát, s színvonalas folyóiratot is megjelentetnek Operaélet címmel. A forrást néhány szponzor és az olyan rangos nemzetközi rendezvények bevétele biztosítja, mint a bevezetőben említett belga-magyar operagála. A harmincas évek Operabarát Egyesületét alapító gazdag mecénások még hiányoznak. Külkey László levéllel fordult a kétszáz leggazdagabb magyarhoz, hogy felhívja figyelmüket az elődök ra. Választ senkitó'l sem kapott.