Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Herczeg Dóra: Szívből szólt a soul

BUDAPEST 33 Szívből szólt a soul A Harlem Gospel Singers ünnepi koncertet adott Budapesten Herczeg Dóra EZÚTTAL SEM CSALÓDTAK, akik jegyet váltottak a világ egyik legismertebb és talán legkiválóbb gospelformációja, a Harlem Gospel Singers Mikulás-napi koncertjére. A fergeteges hangulat ékes bizonyítékaként a Budapesti Kongresszusi Központ publikuma a ráadás nótákat állva táncolta végig a világ legvidámabb templomkórusának buliján. Már-már hagyomány, hogy az ünnepek közeledtével koncertet ad Budapesten a gospel királynőjeként emlegetett Queen Esther Marrow és társulata. A Harlem Gospel Singers & Band 1999 óta örvendezteti meg színpadi show-val, klasszikus és válogatott souldalokkal a „lélek muzsikájára" kiéhezett magyar rajongókat. Ezúttal is fantasztikus műsornak voltunk tanúi. The power of soul (A lélek hatalma) a mottója a Harlem Gospel Singers új produkciójának, amely szívhez szóló zenés felhívás a békére, az összefogásra egy emberibb világ reményében. Mivel templomkórusról van szó, a publikum egy része joggal gondolhatta, hogy kizárólag a vallásos áhítat jegyében zajló koncertre, a néger spirituálé hagyományaiból kinőtt gospeldalokra számíthat. De aki kicsit is ismerte már a „Harlem énekeseinek" munkásságát, tudta, a repertoárban az ötvenes években népszerűvé lett soul irányzat neves előadóinak dalai is szerepelnek, a templomkórus ugyanis a gospel újabb vonalát követi: a klasszikus darabokat vegyíti a pörgős, dögös soulslágerekkel. A show magját természetesen mégis a gospel-örökzöldek képezték, amelyek olyanok, mint a leegyszerűsített és megzenésített evangéliumok, himnuszok. A vallásos Uzenetű számok, amennyiben azokat a szó szoros értelmében vallásosnak lehet nevezni, a szerelemről, a szeretetről, a hitről szólnak. Nem véletlenül turnézik a kórus világszerte a „Mondj igent!" életfilozófia hirdetésével: dalaik mindenkihez szólnak, higgyenek a hallgatók Buddhában, Krisnában, legyenek keresztények vagy zsidók, nem számít. Nem volt ez másképp a Kongreszszusi Központban sem. A koncert tele volt élettel, annak minden örömével, szépségével, fájdalmával és múlandóságával. Egy estére, ahogy a kórus ígérte, valóban a lélek napfényes templomává változott a koncertterem. Az „istentiszteletet" a gospel nagyasszonya, Queen Esther Marrow celebrálta, az egyházi zene meghitt hangulatából vezette át kórusát és hallgatóságát a néhol karibi temperamentumot idéző dallamvilágba, majd vissza a világszerte ismert gospelslágerekhez, mint amilyenek a Stand By Me vagy az 0, Happy Day. A buli alatt a kórus összes tagja megmutathatta, bizony szólóban is ott lenne a helye az élvonalban. Látványos show formájában a különböző zenei stílusokat (dzsessz, blues, rock & roll, pop) adták elő gospel-átiratban, a közönség pedig már a koncert elejétől ülve táncolt székében, térdén verve a ritmust. A „földinek" talán nem is nevezhető hangadottságokkal megáldott Marrow-t hallgatni már önmagában is nagy élmény: Duke Ellington felfedezettjeként a hatvanas években szinte a zenei élet összes klasszisával fellépett már, említsük akár Ella Fitzgeraldot, Ray Chariest, B. B. KingcX vagy Harry Bélafontéi. Tisztelettel vegyes meghatottsággal hallgattuk a hangot, amelynek tulajdonosa egész pályafutása alatt rendíthetetlenül harcolt és harcol ma is a közömbösség és igazságtalanság ellen, Martin Luther King gel és bálványával, Mahalia Jacksomíal együtt részt vett a polgárjogi mozgalmakban is. A második rész már főként a világi dalok jegyében zajlott, az áhítatos muzsikát felváltotta a vérpezsdítő, hamisítatlan amerikai ritmus, a népi eredetű templomi öltözéket pedig a szmokingok, a gálaruhák, a flitteres estélyik és persze a mutatós boák, a kórusvezető