Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Csákvári Géza: Giga van, a kultusz hiánycikk

28 BUDAPEST ért ne lehetne P. Howardunk, azaz Rej­tőnk? Bár nem inkább a szorosabban vett szülőföld, mondjuk az Almássy tér volna alkalmasabb hely az ércszobor­nak, mint például a Liszt tér fensége? Bár a köztéri színesfémek iránti mai von­zódások idején a hely nemigen számít. A rögzítés inkább. De nehezen gyűlik a Míg tavaly könnyűzenei sztárdömping­ről és minden idők legjobb koncertnya­ráról szóltak a hírek, idén az igazi nagy zenekarok egy-két kivétellel elkerülik Magyarországot: az év két nagyágyúja a Depeche Mode és Robbie Williams volt. Nem mintha a többi előadó nem tartaná fontosnak a régiói: eljönnek ők ide, csak épp nem hozzánk. A Rolling Stones például kifejezetten körbelövi hazánkat. De említhetnénk még a Budapestet gondosan kikerülő Red Hot Chili Pep­perst, vagy a tíz év után szenzációs al­bummal jelentkező Pearl Jamet is. Még olyan előkelő sztár is megfordul a kör­nyéken, mint Madonna. A díva csak egyetlen „keleti állomáson", Prágában lép fel, és két koncertjére - stílusosan — két óra alatt elfogyott az összes, mint­egy 34 ezer jegy. A legnagyobb koncertszervezők sze­rint tehát igenis jönnek gigasztárok Bu­dapestre — de ők is belátják, hogy jelen­leg évente ketten „férnek el" Magyar­országon. Ennél többet a hazai piac nem tud eltartani. Egy szuperligás előadó -mint péltlául a már említett Robbie Williams - körülbelül 3-5 millió dollá­ros összegért szerződtethető le, s a kon­certnek mintegy 7-8 millió dollár bevé­telt kell hoznia, hogy ne legyen ráfize­téses az üzlet. Ez körülbelül 1,5 milli­árd forint - ami önmagában is tetemes összeg, de az is beszédes, hogy ez az egész hazai piac forgalmának (amely a 2005-ös becslések szerint 3,8—4,2 mil­liárd forint körül mozog) csaknem a fele. A koncertszervezők szerint ezt egyszer­pénz. A szoborállítás anyagi gondjait meglehet, már rég elrendezte volna va­lamely fifikás „elfektető" a szerző regé­nyeiből, mondjuk Farlane a Drótnélküli gyilkosságból. Akire - mint Rejtőre — nagyon korán körözést adott ki a halál, azt hiába pró­bálja akár egy Karinthy visszakönyörögni egyszer meg lehet reszkírozni, de alap­vetően észszerűbb szélesebb körű igé­nyeket kielégíteni, azaz inkább „több lóra tenni", mint egyetlen bulival lefed­ni a piac 40 százalékát. Ráadásul a túl sűrű időszakokban, általában évente májustól júliusig, az ilyen „gigafellépő" nagyon rossz hatás­sal van a többi, kisebb rendezvényre: a Depeche Mode és Robbie Williams kon­certjei elvitték a közönséget, így mind­össze három-négyezer ember lézengett - illetve tombolt — az II Divo, Ricky Martin vagy az 50 Cent budapesti buli­ján. A helyzetet árnyalja, hogy a bevétel 24 százaléka - a tervezett áfaemelés után majd 29 százaléka — azonnal az ál­lam zsebébe vándorol különböző adók és járulékok formájában; azaz a világsztá­rok koncertjeinél nem lehet olcsó belépőkben gondolkozni Magyarorszá­gon. De ez visszafelé is igaz. Az adó­emelés még a cégek tárgyalási pozícióját is rontja a zenekarok menedzsmentjével szemben, mivel az ő céljuk a lehető legnagyobb bevétel, és nem igazán lel­kesek attól, hogy Magyarországon a magas adók miatt csak nyomott árakkal lehet kalkulálni. A koncertszervezők helyzetéi az sem segíti, hogy a városvezetés nem támo­gatja a nem saját szervezésében meg­valósuló koncerteket, s a BKV is csak horribilis összeg ellenében hajlandó sű­ríteni a járatait. A Multimedia számos helyen szervez bulikat a régióban, sok­kal előnyösebb feltételek, barátibb vá­az életbe, csak időlegesen sikerülhet, a végzet Ukrajnában már biztosra megy, s nincs közelben a láthatatlan légió, hogy saját kiötlőjét kimentse. Persze a légió épületes figuráinak csapata tovább masíroz, s köztük ott a halhatatlan légiós maga, bár szerény ál­öltözetében néha nehéz felismerni. Csákvári Géza rospolilika mellett. Horvátországban pél­dául az újonnan alapított cégek esetén a közhasznú tevékenységet, így a zenei rendezvények belépőit nem terheli áfa, Szerbiában pedig kedvezményesebb adók (például csak 8.8 százalékos áfa) alá esnek a kulturális rendezvények. És a tömegközlekedési társaságok sem ezen akarnak meggazdagodni. A pozitívumok első helyén a buda­pesti Puskás Ferenc stadion adottságai állnak: jelenleg ez Európa egyik legjobb koncerthelyszíne; főleg miután a Mul­timedia Concerts 43 millió forintért fel­újíttatja a felső lelátókat. A létesítmény most majdnem olyan, mint régen, csu­pán a két legszélső szektornak kell zár­va maradnia. Mivel itt sokkal nagyobb a lelátó görbülete, ennek a két kis résznek a megerősítése tovább tartana, és kö­rülbelül kétszer annyi pénzbe kerülne, mint a most készülő, a lerobbant lelátó 90 százalékát érintő felújítás. Magyar­országon ez az egyetlen hely, ahová be­fér egy mai szabadtéri rockszínpad — amely körülbelül 00 méter széles — és a hozzá való technika. Szóba jöhetne még a tököli reptér vagy a Hajógyári-sziget, de egyrészt vagyonokba kerülne kitele­píteni a színpadot meg a technikát — nem véletlen, hogy a Szigeten fellépő zenekarok sem hozhatják a sajál fel­szerelésüket —, másrészt — különösen tömegközlekedéssel — nehezen megkö­zelíthetők. A Puskás Ferenc stadion másik elő­nye az akusztika: a modern nyugati sta­dionok már félig fedettek, ezért nagyon Giga van, a kultusz hiánycikk GIGASZTÁRBÓL ÉVENTE MAXIMUM KETTŐ jön Budapestre, mert ennél többet nem tud eltartani a piac. Az öt-hatezer embert vonzó kultusz-zenekar viszont hiánycikk, mivel nincs megfelelő méretű, könnyűzenei produkciót fogadó koncertterem a fővárosban.

Next

/
Thumbnails
Contents