Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Műűű

20 U D A P E S T kellette, innen már csak egy ugrás volt a gondolat, hogy esetleg egy kerti óriást kaphat maga mellé lakótársnak, ami jelentős árnyékot vetne rá, és általában a kerti törpék diadalmas múltjára — a jelenükről nem beszélve. Kerti Törpe tehát vett egy hatalmas levegőt és nekiindult a cow-parade-nek, hogy személyesen tájékozódjék. valós-e a veszély, de elhatározta, ha nagy a baj, a Kerti Törpék Felszabadítási Frontjához fordul. A Belvárosba érvén elcsodálkozott a rengeteg turistán, akik fényképezőgéppel a kezükben rótták a főváros utcáit, aztán rájött, ők nem mások, mint magyar tehénvadászok, akik végre teljes értékű résztvevői valami igazán internacionális eseménynek, és kattintgatás útján igyekszenek begyűjteni ötvennégy tehén virtuális skalpját. Egy fiatal fiatalember még időben felvilágosította a lelkes közönséget, hogy Edingburgh-ban bezzeg kilencvennégy tehenet raktak utcára, és már hónapokkal ezelőtt, és mekkora élmény volt... — bár ez se kiesi. Mire egy tapasztalt és világlátott hölgy kontrázott, hogy Monacóban már tavaly is, és a hercegi.palota előtt is, és nekünk magyaroknak rengeteget kell fejlődnünk ahhoz, hogy az ilyen ártatlan jószágok ne ingereljék azt a végtelenül lázadó természetünket. Hát jó, fogadkozott Kerti is, és alaposabb vizsgálatba kezdett. Első, és maradandó élménye a kétfejű volt. Éppen egy anyuka csitította egyfejű kisfiát, a gyerek rúgkapált, az anya pedig gyorsan a hétfejű sárkányról kezdett mesébe, hogy az mennyivel félelmetesebb, mire a gyerek megnyugodott, amiért jutalmul további „bocivadászatot" kapott. Kerti tisztes távolból ügyelte őket, rövidesen hallhatta, ahogy anyuka tanítónéni-hangon leolvassa gyermekének egy másik, rusztikus szereplőkkel dúsított tehénoldalról a szöveget: „A lej élet, erő, egészség". Kerti kistörpe korára gondolt vissza, amikor nem érezte ennyire találónak a szlogent, majd megtudta, hogy a beérkező kilencszáz pályaműből csak a legjobbakat engedte közszemlére a szigorú zsűri, a szintén fontos kikötés mellett, miszerint: ne csak dekorációs elemként lehessen értelmezni a kompozíciót, hanem mint szokatlan formát öltött, napi üzenetet küldő képzőművészeti alkotást. —Aha. Művészet, Budapest, másképp — pedzette Kerti a törekvéseket, de nem voll ideje bevésni a tanultakat, mert mondhatni intellektuális párocska érkezett, egyikük valami csodálatos magyar vándor-tehénről áradozott, hogy a kilengés, meg a Magyar Zoli, és milyen nagyszerű asszociáció, hogy a kényelmetlen, sportolásra alkalmatlan tehénen is bárki összehozhatja saját világszámát, ahogyan a Bubik-kocka-tehén is a magyar szürkeállomány világhírére utal. Már szinte a bolognai rendszernél tartottak, amikor Kerti majdnem beszólt nekik — ha már a sporteszközök jöttek szóba —, hogy vigyázzanak, mert a snowboard-ot sem sznobok űzik kizárólag, aztán mintegy végszóra zajos csoport érkezett, körülugrálták a tejcsárdát, s közölték, szerintük a legeslegmagvasabb alkotás egyik sem a felsoroltak közül, hanem az, amelyik egyesíti magában Gellért püspök szobrát és a grafitit. A lelkendezés fő vonulata lassan az alkotó személyének méltatásába csapott át, aki egy ismert budapesti grafitifestő és művész. — Ejnye, ejnye... — gondolta Kerti, mert látta a szemükben, hogy festékszóró lehet a zsebükben, de törpének érezte magát ahhoz, hogy szóvá tegye. Különben is, ő csak megfigyelőként vesz részt a mulatságban, nem feladata minősíteni, ami a világban történik, és már nem hajlandó meghalni senki csacsi kedvéért, van neki csendes kis magánélete és területe, műanyagvárral és minihíddal, valódi remekmű, egyetlen szépséghibája, hogy Frici kutya néha oldalbakínálja, de hát az ezeknek a teheneknek is kijár. Kerti, maga mögött hagyva a társadalom két antagonisztikus rétegét, folytatta útját a bei-Belváros felé, ott már szinte természetes, hogy rövidesen tehénnel találkozik az ember. így is lett. Aranyosan villant a tér szélén álldogáló, pénzzel kirakott bocika pocika (idézet egy nézelődő cieamicától), amit éppen ismeretlen kilétű városlakó kerülgetett, az aranyforintok szokatlan fényükben csillogtak az oldalán, nem úgy a városlakó pénztárcájában, ami szokványosán üres volt. Kerti veszélyt szimatolt, már látta maga előtt, hogyan nyúzzák le a pénzbőrű tehén kültakaróját, alalia meg a nagy semmi marad, de az ismeretlen kilétű egyén csak legyintett egyet, és szóra sem méltatta a várható nyereségei. A tehénhajkurászás közben kikupálódolt Kerti viszont már nem dőlt be mindnek, ami fénylik, sőt, elhatározta, további körútját tudományosabban és kritikusabban folytatja. Ehhez beszerzell egy Cow Map-et, vagyis tehénnavigátort, vagyis tehéntérképet, amivel behozhaat-