Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Műűű

21 BUDAPEST lan előnyt kovácsolhatott magának a tehénfelderítők között. Mert igen, a Kertiék Törpéjét egyfelől elkapta a tehénláz, és örült, hogy kiszabadult kicsit az állott levegőjű ikszkerület-felső unalmából; másfelől pedig védte a mundért, hogy bezzeg a törpék válogatott darabjai legalább ilyen igényes alkotások. Es valóban. Találkozott a virágzó cseresznyefának álcázott tehénnel, a farkával manócsúszdaként üzemelő tehénnel, a gördeszka-tehénnel (vagy tehéngördeszkával), a lefejezett dinnyetehénnel, a messziről vöröslő, grillre tűzött tehénnel, a tehénfoltos tehénnel és a belőle kiálló szívószállal, a magát Európa-kisasszonynak kiadó tehénnel, a fűrésztehénnel, a majom, a borjú, a zebra, a mozaik, a satöbbi tehénnel. A feje már zúgott a sok marhaságtól. Emlékeiben nyugalmas délutánok fénye képlett fel, amikor az ikszkerületi kertekből rámosolygott egy-egy ismerős: a tavirózsák között halászó kerti törpe, a lótuszok alatt hegedülő kerti törpe, a nyulat varázsoló cilinderes töipe, a gomba alatt cseperedő törpe, a csókolódzó törpepár... mikor ehhez a részhez ért, rózsaszínű hangocska szólalt meg mögötte: nem tetszik tudni, hol van kiállítva a szerelemtehénke? És Kerti tudta, hogyne tudta volna, pontosan leírta a külcsínt, méltatta belbecst, elmesélte, hogy a szerelmes budapestiek mintegy zarándokhelyként keresik fel a szerelemtehenet, heverednének kicsit a kerevetén és fogadalmat tesznek, melyben a soha és az örökké szavak szerepelnek legtöbbször. Kerti szavai nyomán a lelkesedés határtalanná vált, és belepillantva a párás-kék szemekbe megenyhült, mert érezte, nincs mit tenni; különben meg lelke rajta, ki, milyen állatot fogad maga mellé, ezek legalább, ha véget ért a felhajtás, műtrágyát sem hagynak maguk után. m FBSHiniy