Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Horváth Júlia Borbála: Műűű

19 BUDAPEST mindennapi használattal, jól szervezeit, programokkal lalán megvalósítható lesz a továbblépés, ami nélkül a Design Terminál valójában nem is létezhet. Több központ kell A formatervezés, a művészi színvonalú tárgy- és környezetalakítás mellett fontos szempont, hogy előrelépés történjék a környezettudatos gondolkodásban, a fenntartható fejlődés fogalmának kiterjesztésében is, amire már maga az épiiletátalakítás jó példa. S remélhetőleg a kezdeményezés nem marad egyedül. Szinte egv időben a Design Terminál elkészülésével megkezdi működését a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) a Nefelejcs utcában, a Roth Miksa Múzeum udvari műhelyépületében. Továbbá van remény arra is, hogy alakul egy építészeti központ a főváros urbanisztikai és architektúrával kapcsolatos programjainak kitárására szélesebb közönség előtt, és nemrég tervpályázatot rendezett a VATI. hogy Budafoki úti lervgyűjteménye alapján jöjjön létre egv szakmai centrum... A folyton alakuló, formálódó városban mindenesetre rövid időn beliil mára második régi autóbusz-pályaudvar újrahasznosítása oldódott meg. Az Erzsébet téri előtt a Kosztolányi Dezső tér közelében nvílt meg és sikerrel működik a Tranzit Art Café (Budapest, 2005. december). Örvendetes apró lépések ezek, melyeknek jelentőségét mégis újra és újra érdemes hangsúlyozni. Égető szükség van az ilyen helyek születésére a fővárosban, ami pedig az építészeti központokat illeti, remélhetőleg hamarosan minden nagyobb városban is találnak helvet és módot egy-egy komplex intézmény kialakítására. Pécs, mint Európa egyik kulturális lővárosa 2010-ben (Budapest, 2006. január), már majdhogynem el is késett az építészeti-urbanisztikai központ létrehozásával. Műűű Kerti Törpe iksz-kerületi lakos a rádióból értesült a tehenek megjelenéséről. Mivel őt a virágágvás közepén helyezték el annak idején, megfelelő széljáráskor remekül hallotta a konyhából kiszivárgó híreket, igaz, ugyanebből kifolyólag az eső is zavartalanul csorgott végig a szakállán. És a hó, a napsütés meg az évek maradandó nyomot hagytak mosolyán: patina - védekezett olyankor Kerti (mit tehetett mást?), de: marha jó! - lelkendezett tovább, noha némi kárörömmel gondolt az újlehenekre, akik most megtudják. mi a szabadtéri és a városi magyarok istene. A hírekben naponta beszámoltak a projektről — ez volt az első idegen szó, amit Kerti Törpe sok társával egyetemben megtanult az akció alatt —, így teljesen képben volt. mi történik. — Micsoda génmódosított marhák lehetnek... — szontyolodott később, és őseire gondolt, akik az iksz-iksz kerületből származtak, és egykoron még annak határútján valódi Riskáknak lengethettek sapkát a délutáni hazavonulás idején. Ugyanebben a rádióban az is elhangzott, hogy a szponzorok felismerték a kultúra támogatásának különleges formájában rejlő lehetőségeket, majd hozzátették, hogy a public art ezen modern csapása illán a teheneket elárverezik, bárki megveheti és kiállíthatja őket. A riadalmat Kerti Törpe egyszerű lelkében ez utóbbi DIVATOS DOLOG MANAPSÁG TEHÉNNEK LENNI BUDAPESTEN. És a világban is. Az emberek bámulják, tapogatják a teliéntestet, és mindenféléket mondanak. Hurcolják ide meg oda, ha nem tetszik nekik a rendszer, és a tehén nem tehet mást olyankor, mint hogy jól belebámul az arcukba. A public art ezzel jár. A kerti törpék nosztalgiával gondolnak vissza fénykorukra. ZÖVEG: Horváth Júlia Borbála fot i . Sebestyén László