Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Buza Péter: Hegedűs a háztetőn

14 BUDAPEST Harsányi Károly, Zugló megbecsült patikusa Harsányi János és családja -Amerikában kezdi vásárhelyi Vásárhelyi Dezső éppen ez idő tájt szegődik állami szolgálatba: a Magyar királyi Pénzügyminisztérium Állami munkásházak építési osztályán lesz segédmérnök, s szépen halad előre a ranglétrán: 1910 körül már főmérnök. Ezekben az esztendőkben előírt feladata a Kispesti Állami Munkástelep építésének menedzselése, egy időben munkahelye is — kirendelt pénzügyminisztériumi hivatalnokként — Wekerle építésvezetősége. A húszas évek vége közepe-vége felé vonulhatott nyugalomba, mert 1927-ben az akkor — rangja szerint — királyi műszaki főtanácsost már rendkívüli adminisztratív paranccsal rendelik be a kereskedelemügyi minisztérium magasépítési szakosztályára. Soha nem fogjuk megtudni, miért kellett behívni az apparátusnak a mérnök urat a rendkívüli munkára, miközben már megérdemelt életpihenőjét töltötte a Gyarmat utcai villában, felesége házában. Nem fogjuk megtudni, mert bár négygyermekes volt a családja, leszármazottainak nyomai elvesztek az időben. Ami biztos, 1940-ben a családfő már halott, s özvegye ugyan még a Gyarmat utcában, de a 65. számú házban lakik. A Táborszkylány ugyanis még 1932-ben eladta a villát Harsányi Károlynak, Zugló legismertebb patikusának. (INem lehetetlen, hogy éppen mert az ura meghalt, ezek szerint talán már 1930 körül, s fiatalon, hisz 1874-ben született.) Az 1940-es esztendőből való egy másik adal: a mérnök úr legkisebb gyermeke, Dezső ( húsz évvel később született mint Vásárhelyiék elsőszülöttje), sikeres érettségi vizsgát tesz a Szent István Gimnázium végzős (b) osztályában. Harmincan jártak ide a fiúk, akkor tizennyolc évesek, közülük csak Verbóczi Gyulát találtam meg a pesti telefonkönyvben. Emlékszik Dezsőre. Sokat betegeskedő, gyenge srác volt, a matúra után egyetlen találkozójukra se ment el, s úgy hiszi, igen fiatalon meghalt. Nem is nősült meg, nem volt családja. Abban azért biztos, többször is hallotta a fiútól, hogy ők meg a legendás Vásárhelyi Pál, a vizek szabályozója, rokonok volnának. Igaz. A Tisza lolyása radikális átrendezőjének a nagyapja és Dezső főtanácsos úr dédapja édestestvérek voltak. Kempelen Béla adataiból ez kiszámítható. A Magyar nemesi családok kézikönyvsorozatának szerzőjétől megtudható az is, hogy Wekerle-telep építési menedzserének Margit nevű leánya bizonyos Jeszenszky-Paulovits Tiborhoz ment nőül, hogy a későn jött Dezsőke idősebb fiútestvérei közül Endre Székesfehérvárott leli orvos. (Gézáról, aki 1907-ben látta meg a napvilágot, ennyit sem tudunk.) Intermezzo a ház históriájában ez a nagyjából hat esztendő. Epizódja az életmeséknek Vásárhelyiék csonka családtörténete. De a lépcső még megvolt, fel a kilátóhoz. Dezsőke üldögélhetett, időzhetett ott, a tízévesforma csendes, ábrándos-betegecske kisfiú. Hallgatta az éjszakát. A Hold rajzán, tudja ezt minden székely ivadék, Dávid király hegedül. Finálé 1932-ben Vásáhelviék eladják a házal Harsányi Károlynak, az Őrangyalhoz cégérezett zuglói gyógyszertár tulajdonosának. Átépítik, de ez csak a belső tér funkcióinak s falainak átrendezését jelenti. Romáií Antal jegyzi a tervekel, a megrendelő a patikus meg a neje, Gombos Alice. A konyha és a kamra, a cselédszoba -ezek addig az alagsorban szolgáltak -felkerülnek a szobákkal egy szintre, a magasföldszintre, az előszobából hall lesz, a toronyba vezető lépcsőt lebontják, helyén fürdőszobát alakílanak ki. Mellette, a Jókai utca felé néző oldalhomlokzaton nyílik az ablaka a most megépülő gyerekszobának. Itt lakik majd Jánoska, az egyetlen gyerek. Tizenkét éves, amikor beköltöznek, nagyjából olyan korú, mint Dezsőke, aki kiköltözködik. A patikus — akinek utolsó üzletét az idén jelölte meg az utókor emléktáblával, de nem a helytörténeti érdem, hanem éppen a Jánoska miatt — az első háború kitörésének évében, 1914-ben veszi meg Csányi Zoltán örököseinek gyógyszertárát. Ez akkor már néhány esztendeje Heiszler Zoltán bérleménye volt, és a Bosnyák utca, valamint a Kövér Lajos utca sarokházában működött. Ide az intézmény 1904-ben a mai Thököly útról költözőit át, addig s már az 1890-es évek elejétől fogva ott, a mai Szitakötő utcával szomszédos terecske magasságában, egy réges-régen lebontott házban (száma akkor: 139.) szolgálta ki a kertváros polgárait. 1915-ben Harsányi továbbviszi a patikái, a Szugló és Angol utca szeglelén (mai házszáma szerint a Szugló utca 68.-ban) nyílik meg újra az Őrangyal, hogy aztán 1937-ben jogutódjának mai állomáshelyére, a Bosnyák utca l/a. számú nagy bérházba költözzék. Jogutódja, de nem jog szerinti: államosítással került új álgazdához. 1950-ben vették el igazi és utolsó tulajdonosától, a későbbi közgazdasági Nobeldíjas magyar, Harsányi János professzor édesapjától. Aki kis híján maga is - ha tudniillik nem szól közbe a történelem — patikus lett Zuglóban. A játékelmélet (egyik) jellemző kérdése: hogyan lehet együttműködést elérni partnerek között az együttes nyereség maximalizálása érdekében. Avar János, régi kollégám a régi Magyar Nemzetnél — és a Respublikánál, ahol ez az írása megjelent — 1994-ben, amikor Berkeley híres egyeteme szomszédságában álló házában meginterjúvolta a friss Nobel-díjast, mindenki másnál többet beszéltette a nyugdíjas tudóst élete magyarországi történetéről, ifjú