Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - Buza Péter: Hegedűs a háztetőn

15 BUDAPEST ZOVIRAX Emléktáblát avattak júniusban a Bosnyák utca sarkán máig működő patika bejárata mellett - tisztelegve az utolsó tulajdonos emléke előtt éveiről. Ilyesmi senkinek sem sikerült rajta kívül, özvegye, Klauber Anni pedig (mint egybehangzóan vallja minden eddigi próbálkozó, közéjük sorolom magamat is), nem akar mesélni arról a korszakról, lérje halála óta senki se tudta rábírni a kapcsolatfelvételre. Harsányi azt mondja Avarnak: „Édesapámnak patikája voll Budapesten, és egyetlen gyerek lévén szüleim nagyon akarták, hogy gyógyszerész legyek. Ennek én bizony ellenálltam. A fasori gimnáziumban például matematikai tanulmányi versenyen nyertem első díjat." Igen, a híres Fasoriba járt ő is. Az evangélikus gimnáziumba. „Szüleim zsidó származásúak voltak — meséli tovább életéi a Respublika riporterének —, miután 1919-ben, a kommün bukása titán nagy antiszemita hullám öntötte el Magyarországot, áttértek a katolikus vallásra. elsősorban a gyerekükre gondolva." A gyerekre, aki éppen akkor készülődik a világra, Jánoskára. 1920-ban születeti, ott töltötle kisgyermekkorát a Szugló utcai patikaházban, s — mint mondja —, noha luteránus iskolákba járt, katolikus nevelést kapott. 1940-ben — hogy a katonai behívót megússza — mégis csak beiratkozott gyógyszerészhallgatónak. A németek bevonulnak aztán, elviszik munkaszolgálatra. Szerencséje volt, mindvégig Pest környékén dolgoztatták, konzervgyárban, a budafoki pincészetekben. Csak az ő százada „élvezte" ezl az esélyt, a többieket Borba, a jugoszláviai rézbányákba hurcolták, meneteltették, a legtöbbjüket a halálba. Szdlasi hatalomátvétele napjaiban megszökik a századtól, a jezsuiták rendházában bujkál, a pincében: „mi kikeresztelkedettek voltunk, de bujkált ott vagy félszáz ortodox zsidó is, akik nyilván megvesztegették a nyilasokat." Negyvenöt februárjában a gettóban megtalálja a szüleil. Csoda! Elve. ha nem is egészségesen. „Nemsokára apám Zuglóban kinyitotta a patikát, ahol segítettem neki." — meséli tovább. Teljes joggal: Harsányi János Károly végzeit, diplomás gyógyszerész, s egészen 1950-ig — időközben édesapja a javára mond le az üzemeltetés személyi jogáról — az Őrangyalban. Még mindig a Gyarmat utca 30. szám alatti házban laknak, így hármasban. aztán beköszönt az újkori magyar történelem legtragikusabb (vagy csak az egyik tragikus?) évtizede, személyes katasztrófákkal. Harsányi Károlyné Gombos Alice, az édesanya halálával, az üzlet államosításával - amit Harsányinak néhány héttel korábban elárultak nála jobban értesült barátai —, ezért a ház eladásával, majd az örökre lervezelt távozással: „későbbi feleségemmel és szüleivel, kissé kalandosan a Fertő tavon át... apám '54-ben halt meg, őt többé nem láttam." A panoráma, amely a villa virtuális tetőkilátójából, a polgári otthonból nézve nyílik, elvesztette békés-otthonos motívumainak minden színét és melódiáját. Még messzebbről szemlélődve előre és hátrafelé az időben — hallgassuk csak a hegedű hangját, a hegedűsét a háztetőn — játék mégis, így is, ha halljuk a dallamot. Kegyetlen muzsika. Bizony, a játék elmélete nem mondja, hogy a történelemnek mindig eredmény a tanulsága. Csak azl, hogy ki kell számolni az együttműködés kiszámítható változatait a partnerek között, az együttes nyereség maximalizálása érdekében. S ez bizony sokszor embernek, nemzetnek, országnak, polgárnak nem sikerül. Hartstein Dezső földbérlő és kereskedő Hajdúdorogon. 1881-ben öt gyermekével együtt magyarosítja a nevét Harsányira. hogy beleépüljön az akkor még