Budapest, 2006. (29. évfolyam)

8. szám augusztus - dr. Schmidt Gábor: Budapesti fák élete és halála

5 BUDAPEST ok egyik növény esetében sem elsősor­ban a kártevők megjelenése, hanem az, hogy a növények élettanilag legyengül­tek. Bizonysága ennek, hogy a nagy par­kok belsejében, mint a Városligetben, a Margitszigeten, a Népligetben stb. to­vábbra is élnek és virulnak mind a pla­tánok, mind pedig a vadgesztenyék. Ter­mészetesen van rajtuk az említett kór­okozókból, kártevőkből, de kinövik a ká­rosításaikat (együtt élnek velük, mint ku­tya a bolhával). • Az 1950-es és 1960-as évek: ezüsthárs- és berkenye-korszak Az újjáépülő Budapesten ekkor jelent­keztek az első urbanizációs növénykör­nyezeti ártalmak. A kövezett utakat, majd a járdákat is lebetonozták vagy leaszfal­tozták, leszűkült vagy puszta favermekre korlátozódott közöttük a zöldsáv, és meg­szaporodtak az autók. A környezeti ár­talmak a korábban ültetett fákon is meg­látszottak: mind a platánok, mind a vad­gesztenyék visszaesést mutattak. Nagy elődeink (Domokos János, Kárpáti Ist­ván, Nádasy Mihály, Sipos Elek, Nagy-Béla) ekkoriban láttak neki a magyar dendroflóra kertészeti feltárásának, ők úgy vélték, hogy a szárazzá és meleggé vált városban a száraz és meleg termő­helyek növényei fognak szépen virulni, így került a vadgesztenyék, később pe­dig részben a platánok helyére az ezüst­hárs, a szűk utcákba pedig az őshonos berkenyék széles választéka. Ezek a fák szépek voltak, magyarok, és akkor még bírták a környezeti ártalmakat is (ma már nem). E két névadó növénycsoporton kívül természetesen még igen sok fát ül­tettek utcafának: elsősorban juharokat (gyorsan nő, egyenes törzsű); kőriseket, ostorfát, csörgőfát, és így tovább. Az 1960-as években telepítették azokat a nemes nyárfákat is, melyek „vattázása" miatt most annyit reklamál a nagykö­zönség. • Az 1900-as évek végétől napjainkig: ostorfa- és kőris-korszak Az 1900-as évek végére annyi lett a be­ton. akkora a forgalom, és annyira mér­téktelen a sózás, hogy jóformán egy ké­zen megszámol hatóra szűkült a minden­hol biztonsággal ültethető fák választé­ka. Az ostorfáról régóta tudjuk, hogy min­dent elvisel, hellvel-közzel ültették a régi városokban is. Mégsem váll népsze­rűvé, mivel jóformán lehetetlen belőle egyenes törzset nevelni, ostorszerűen le­csüngő ágai pedig akadályozzák a for­galmat. a fát újra és újra fel kell metsze­ni. ami nem használ a szépségének. Má­ra viszont felkarolták mind a nyugati os­torfát, mind pedig melegigényes és kis­sé fagyérzékeny, de felálló ágú balkáni rokonát, a keleti ostorfái. A kőris az utób­bi 15 év nagy felfedezése. Ha a városi utcafákról van szó, akkor a szakemberek elsősorban szárazságtűrés­re gondolnak. De láttuk, van számos egyéb károsító tényező is: a járműforga­lom vibrációs hatásától összetömörödött talaj, a burkolat alatt a tömör talajban jelentkező oxigénhiány, a talaj és a leve­gő szennyezettsége, a magas sókoncen­tráció, a gépjárművek, építkezés, közmű­fektetés és vandalizmus okozta külön­böző törzs-, korona- és gyökérsebzések és így tovább. A lenti tényezők néme­lyike a természetben is előfordul, mások azonban nem, vagy nem olyan kombiná­cióban, mint a városban. Ezért nem lehel egyértelmű analógiát vonni a városi és a természetes környezeti viszonyok között. Nem mondhatjuk, hogy a száraz termő­helyek lakói általában várostűrők, vagy hogy a szikes élőhelyek növényei bírják a forgalmas utak-utcák ártalmait. Város­tűrésre csak városban lehet szelektálni, és belátható időn belül akkor kapunk használható eredményt, ha a szelektáló nem a természet (ahhoz több évszázadra lenne szükség), hanem maga az ember. Jelenlegi ismereteink szerint a legin­kább várostűrő fafajok: Bálványfa - Ailanthus altissima Ostorfa - Celtis occidentalis Lepényfa - Gleditsia triacanthos Akácfa - Robinia pseudoacacia Japánakác - Sophora japonica Vadkörték - Pyrus Csörgőfa - Koelreuteria paniculata Galagonya - Crataegus Kőris - Fraxinus Páfrányfenyő - Ginkgo biloba Nyárfák - egyes Populus fajok és fajták E felsorolásból két körülmény érdemel külön figyelmei: többségük nem őshonos a Kárpát-medencében, sőt Európában sem; és meglepően sok köztük a vízpar­ii (ártéri) növény. Miért? Őshonos kontra külhonos A különböző „zöld" mozgalmak egyre erőteljesebben szorgalmazzák őshonos növények alkalmazását a városi zöldfelü-Pozitív példák: Gellért tér... Raywood-fasor (Fraxinus angustifolial a Duna-parton Ferenciek tere Túl sűrűn ültetett lakótelepi állomány

Next

/
Thumbnails
Contents