Budapest, 2006. (29. évfolyam)
1. szám január - Nagy Béla: Több dudás egy utcában
Több dudás egy utcában SZÖVEG: Nagy Béla Budapesti kereskedelem az ezredforduló után FOTÓ : Sebestyén László KEZDODOTT A PIACCAL, folytatódott a szatócsbolttal, következett a hiánykereskedelem, megérkeztek a hipermarketek. Aztán, a legutóbbi bő egy évtizedben, megszületett az új metódus, amelynek gyakorlói visszahozták a személyes kapcsolatot a kereskedelembe. És egy más elrendezését a szokásoknak, a használatnak. Ami aztán egy-egy városnegyed arculatára is rányomta-rányomja a bélyegét. De ezt a bélyeget szeretjük, örömünket leljük benne. És praktikus is a viszonyunk ezzel a városi világgal. Az üzletutcák kiépülése-megszervezése jövőnk örökségének értékes része lehet. S már ma vonzó terepet jelentenek az igényes vásárlók vagy akár az idegenforgalom számára. A trend a kereskedelemben: „szinte minden egy helyen". Napjaink szokásrend-változásaira jó példa a multiplex esete, ahol tucatnyi terem kínál egy házszám alatt s egyszerre különbözőfilmeket. Ma már nincsenek filmszínházak és köpködők; mások, más indíttatásból járnak ide, nem úgy, mint mi régen (értsd: a múlt század hetvenes éveiben), amikor képesek voltunk a világ végére (értsd: a város másik sarkába) is elmenni Bergman vagy Fellini kedvéért. Ma úgy keres és talál a közönség mozit, mint ahogyan kávéházat vagy éttermet is. Kiválasztják a kedvüknek, hangulatuknak megfelelő környezetet, és az éppen aktuális kínálatból — a menüből — választanak egy fogást. Vagyis egy filmet. Először volt a piac A Liszt Ferenc téren — a Terézvárosban — egymás mellett sorakoznak a különféle kávéházak, éttermek, teraszok. Kicsik és nagyok, néhány ételféleséget kínálók vagy széles választékkal működők. A Ferencváros egyik nevezetességévé vált Ráday utcában csaknem harminc kávézó, vendéglő, büfé. Mindegyik más. Más ízek, ételek, italok, környezet, hangulat. Szinte érthetetlen, hogy hogyan élhetnek meg ennyien az üzletből egyetlen utcában... Másképpen olvasva: ahol ennyi étterem működhet, ott elfér még egy újabb. Es, érdekes módon, nemcsak a vendéglők, kávéházak koncentrálódnak egy-egy utcába, hanem sok üzlet is: az antikváriumoktól a ruházati nagykereskedőkön, az antik bútorok üzletein és a régiségboltokon keresztül a művészeti galériákig. Vajon mi az a szervező erő, rendező elv, ami úgyszólván kényszeríti a szolgáltatások legkülönbözőbb műfajaira szakosodott vállalkozókat, hogy személyes közreműködésükkel kialakuljanak Budapesten ezek az egynemű üzletutcák?
