Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Vargha Mihály: Megújuló állatkertek ligetben, szigeten

Fókák, jegesmedvék lakhelye A Sarkvidéki panoráma közel száz éve, 1909 és 1912 között épült, terveit h'ndl Adolf zoológus útmutatásai alapján Végh Gyula székesfővárosi mérnök, valamint Benke Gyula szobrászművész készítette. A háttérben húzódó szikla legömbölyített formájával az északi lájak lankássá kopott, kristályos, főként gránitból álló kőzetét mintázza. A jegesmedvék és oroszlánfókák szálláshelye legutóbb két lépcsőben újult meg. Előbb az oroszlánfókák kaptak új medencét, a korábbi medencéjük szomszédságában. Az így megüresedő régi lakhelyüket — némi átalakítás után — a jegesmedvék kapták meg, így a sarkvidéken honos mackók a korábbinál lényegesen nagyobb, 350 köbméteres férőhelyen élhetnek már. A mostani felújítás eredményeként az oroszlánfókák külső férőhelyének alapterülete 43 százalékkal bővült, a jegesmedvék pedig a meglévőnél csaknem két és lélszer nagyobb helyei kaptak. Az eredetileg kétszázmilliósra tervezett beruházás végül bruttó 196 millió forintból valósult meg. Ebből 90 + 35 milliót, tehát összesen 12.5 millió forintot a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) biztosított, a többit az állatkert állta saját forrásból. A beruházás teljes költségvetéséből mintegy 28 millió forintol lelt ki a korszerű vízgépészel kiépítése, és számos olyan elem is megépült már, amelyet majd csak a Sarkvidéki panoráma teljes befejezésekor láthatnak a látogatók. Ilyenek például a víz alatti betekintő ablakok, amelyekhez 40 négyzetméter nagyságú, öt centiméter vastag üvegei használtak fel. Körülötte szabadon él együtt kecske, birka, szamár, kacsa, páva stb. A féltettebb madárfajták kis ketrecekben élnek, amelyek a parasztudvart övezik. Mindez kívülről körüljárható. A kisgyermekes családok számára szórakoztató létesítmény, egy kicsit emlékeztet arra az időre, amikor a szigetel még a Nyulak szigetének hívták, és rendszeresen vadászatokai tartottak rajta. A most felépült kis faéptiletek — lóistálló, szénatároló — szigorúan funkcionálisak. Kalotaszegi formai motívumokat csupán a felújításra ítélt egykori faházikó mutat. Az új építmények tervezése során a Kós Károly-i építészet felidézésénél fontosabbnak bizonyult az értékes faállomány tiszteletben tartása és meghatározó szerephez való juttatása. Elsősorban a természetes körnvezet kapóit hangsúlyt, ezért tudatosan szorultak hátiérbe a kis épületek formai gesztusai. Az egyszerű, de rafinált ötletekkel szerkesztett építmények esszenciális szépsége megvan, de nem tolakszik előtérbe a nagy Iákkal benőtt ligetben. A környezettel fenntartott harmónia kedvéért -és praktikus okokból is — az épületek farakásokat imitálnak: rétegelt-szerelt falszerkezeteik külső burkolata kerek fatörzs-szeletekből van összeállítva, amely ily módon átszellőzik, az épületfizikái követelményeknek is eleget téve. A bejárati épület enyhén kifelé dől, ezzel a szokatlan mozdulattal téve hangsúlyozottá önmagát. A hangulati-szerkezeti-funkcionális jelleg meghatározó: a hagyományos értelemben veil építészei feloldódik, megszűnik. Az íráshoz felhasználtam Ahonyi Anita, valamint a tervező építészek szövegeit. A szigeti állatkert Kis Péter és munkatársai nevéhez fűződik, hogy nemrégiben megújull a „kettes számú" budapesti állatkert, a margitszigeti Vadaskert. A több évtizede működő kert apróvadakat, hagyományosan magyar, de ritkának számító háziállatokat bemutató, elkerített kis teríilel a sziget keleli oldalán, a Duna-part közelében. (Éppen ezért fenntartása nem egyszerű, lakóit most, a legutóbbi tavaszi árvíz során is ki kellell ideiglenesen telepíteni.) A felújítás előtt egyetlen kicsi ház állt rajta, a városligeti épületekhez hasonló, szintén kalotaszegi ihletettségű, meredek tetejű, afféle kis „vadászlak".