Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Horváth Júlia Borbála: Örömpoén fókáknak - Balázs-Piri Balázs Budapestje

28 BUDAPEST Örömpoén fókáknak Balázs-Piri Balázs Budapestje Horváth Júlia Borbála Nem lehet egy jó pörköltet enni szerte a városban; globalizált magyar konyha, hot dog, pizza, és fapados kiszolgálás; vendéglőből lit neszszalon, könyvesboltból autószalon; sok az eszkimó és kevés a parkoló; már csak a kátyúk és a közhelyek a régiek — mogorva napokon ilyen élet látszik Pesten. Olykor harangszó férkőzik a vasárnap délutánba, fölhallatszik a budai dombok közé, „... az emlxrek szépen jelöltöznek, és elmennek a templomba. Ez a fajta élet tetszik nekem igazán; vidéki srác voltam, és amikor annak idején feljöttem Budapestre, kinyílt a világ." Legalábbis a belföldi. Balázs-Piri Balázsnak az ötvenes években Lágymányos és környéke jelentette a világol: a Fehérvári úti piac, a jeges, a tejes, később a szovjet frizsider, az újságok, a színház és összességében az egyetemi élet; de még a diplomaosztás előtt rájött, hogy ő valójában karikaturista. „Sajdik Feri akkoriban a Rádióújságnál dolgozott, megmutattam neki a rajzaimat, hogy érdemes-e ilyesmivel foglalkoznom vagy legyek mégis mérnök, ő biztatott, és rövidesen szinte az összes jelentó's lapba dolgoztam." Azóta imádja a szerkesztőségi életet, az állandó nyüzsgést, a nyomdaszagot, tán még az értekezletekel is; az állandó évődést szóban... és hát a papíron. „A karikatúra olyan, mint a jó gloszsza. Mindig kicsit ellenzéki, de szigorúan pártatlan. Talán már elég idős vagyok ahhoz, hogy már ne csak lelkes és pozitív rajzokat készítsek A rejtvényújságok manapság kilóra veszik a poénokat, kevés tér jut az igazán szellemes, örömből készített rajzoknak. Talán nem is értenék."