Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Czétényi Piroska: Népstadion - Puskás Ferenc Stadion -Elpuskázott Stadion?

BUDAPEST 17 hogy a stadion területének további beépítése megfelelő koncepció nélkül történjék; nem tartotta megengedhetőnek, hogy az új épülettömeg a Dromoszra szoruljon; továbbá, hogy e szándék miall az említett platánsor egy részét kivágják. Nem támogatta a tervezett beruházás építészeti megoldását a Főpolgármesteri Hivatal települési értékvédelmi ügyosztályának szakvéleménye sem. Zugló Polgármesteri Hivatala — az ügyben szakhatóságként eljáró Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szakhatósági állásfoglalását figyelembe véve —. helyesen és jogszerűen, nem járult hozzá az építési engedély megadásához. A főváros értékeiért aggódó és megtartásukért gyakorta küzdő olvasó ne higgye, hogy megkönnyebbülten fellélegezhet ... Most jön még a történet neheze, ami elhárítható lehetett volna abban az esetben, ha a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az eljárások során határozottan jár el, ha a műemléki védettségi eljárás elindításakoréi a kulturális örökségvédelmi törvény azon lehetőségével. mely szerint „a műemléki védelemre javasolt ingatlant... a védetté nyilvánítás előkészítésének megindításával egyidejűleg, vagy ha a műemléki értéket megsemmisülés, vagy értékeinek eltűnése fenyegeti, ideiglenes védelem alá helyezheti." Ez azonban nem történt meg (annak ellenére, hogy az általam ismert jeles építészek ezt külön is szorgalmazták), mint ahogy a Kulturális Örökségvédelmi I livatal a saját előzetesen kialakított, elsőfokú szakmai véleményéhez sem maradt hű a másodfokú A Népstadion túl jó helyen fekszik. Nem csak átépítésére, környezetének beépítésére is születnek tervek újra és újra. Éppen tíz éve annak, hogy az atlétikai Európa-bajnokságra készülvén (melyet Schulek Ágoston, a szervezőbizottság elnöke nemes egyszerűséggel az évszázad sporteseményének nevezett) a két hétig használandó edzőpálya (!) kedvéért megszüntették volna a Dromoszt, vagyis a szoborparkot. A Népstadion és Intézményei igazgatója, Molnár Zoltán még azzal is megvádolta a „városvédőket", hogy a szobrokat védenék, bezzeg lebontanák a Millenáris pályát, hogy ott legyen az új edzőpálya! Mindenütt azt nyilatkozták, hogy nem lebontanák, csak 12 méterrel odébb tolnák a szoboregyüttest. Ez persze a kettős platánsor pusztulásával járt volna — ha komolyan gondolják. De nem erről volt szó. Hanem arról, hogy a Dromosz helyére tervezett edzőpálya építésén többet lehetett volna keresni, mintha azt — ideálisabb körülmények között — a stadion másik oldalán alakítják ki. Ahol - miután a kényszerhelyzetet előidéző időhúzásnak már nem volt értelme - végül meg is építették, töredék pénzből. Molnárék már korábban megrendeltek egy tanulmányt egy holland cégtől a Népstadion és környezete további hasznosításáról. A kétkötetes dokumentációban a Dromosz mint megőrzendő, a környéken élők és dolgozók számára is nyitott rekreációs terület szerepelt. El is tüntették az anyagot hamar. A szobrok egyébként külön-külön nem a képzőművészet kiemelkedő alkotásai, ám a „magyar aranyból", alumíniumból öntött szoboregyüttes nemcsak egy történelmi kor hű lenyomata, de a világon is egyedülálló. Készült is akkor sok, a megtartását szorgalmazó szakvélemény a legjobb szakértők tollából. De a szocreál szobrok kérdése csak ürügy volt, mindig a pénz a tét, ahol az „ingatlanfejlesztés" megjelenik. A vita talán legjobban Mihanesik Zsófia rádióriportjából rekonstruálható, amely (Kerekes György építész öt variációban is elkészített rendezési tervével együtt) írásban is hozzáférhető az Új városvédő beszédek (Tarsoly Kiadó, 2001) 378-380. oldalán. Most a hatalmas - beépíthető -zöldterülete miatt lebontott Ügető után a Millenáris pálya van soron. Az 1896-ra Hajós Alfréd tervei szerint megépített sporttelep műemlékké nyilvánítása ugyanúgy elmaradt, mint a Népstadioné, megmentéséért éppen manapság tüntetnek a civil szervezetek. .. Ráday Mihály ®