Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Buza Péter: Lovas a falban

6 BUDAPEST Lovas a falban Százötven éve halt meg Ferenczy István Buza Péter Sándy Gyuláné és Harmatzy Béláné. Buda, Toldy Ferenc utca, 1943 MÁRVÁNYBA FARAGOTT ARCÚ, GYÖNYÖRŰ ÖREGASSZONYOK ülnek egymással szemben. 1943-at írunk. Egyikük most ünnepli a századik születésnapját. Sándy Gyuláné, születeti Jánosdeák Paulina. Húga, Harmatzy Béláné Jánosdeák Júlia kilencvenhét esztendős. Ülnek a Toldy utca 20. szám alatti nappaliban, amit édesanyjuk, Ferenczy István unokahúga, Káposztás Zsuzsanna építtetett: Suskó, ahogy az első magyar szobrász a kisleányt hajdan becézte. Ülnek a házban, amit majd negyvenötben bomba rombol földig. Egymásra s mégis messzebb, messzire néznek... Tizenéves nagyocska leányok 1856-ban Jánosdeák Paulina és Júlia, amikor Ferenczy Istvánt szülővárosában, Rimaszombatban, azon a forró, tie zivataroségzengéses júliusi napon temetik. Nem tudom, tanúi lehettek-e a gyászeseménynek: nagyanyjuk, Ferenczy Zsuzsanna — férjezett Káposztás Istvánné, a családban csak Suskó — öccse sírba tételének. Annak vélhetően igen, amikor ötven évvel később, 1906-ban exhumálják a művészei történetírás klaszikusai körében az első magyar szobrásznak nevezett mester porhüvelyét, hogy immár végső nyughelyére szállítsák. Az erre a célra emelt építmény a református templom tornyához igazodik, abban helyezik el az új, a kőbe faragott koporsót, fedlapján az utolsó mű a dísz: Eurüdiké'. Ezer törött darabból restaurálták erre az alkalomra Orpheusz örök szerelmének márványtestét; tűz aprózta szét, amely nem sokkal a művész halála előtt házában, otthonában pusztított. A feltámadás reménye most a kép. De tudja azt akkor még a klasszikus műveltséghez közelebb élő közönség, tudja Paulina és Júlia is: az Alvilág minden mentő kísérlet ellenére megőrizte fogságában a kígyó marta asszonyt. Sorsának örök foglya minden halandó. Ferenczy lakatosmesternek — a szobrász és leánytestvérei édesapjának - leszármazottai val beszélgetünk a halál évfordulóján erről s a rég elmúltakról. Kutatják, ápolják, gondozzák a dicsőségben túlélő ősnagy bácsi emlékét. Történetesen egyiküket sem hívják Ferenczynek. Dr. Tóth Gábort sem például, a Gondoskodás és Műalkotás Fogorvosi Bt. vállalkozó fogorvosát, aki névjegyén nullától száz éves korig hirdeti szolgálatait, s aki most a szintén rimaszombati Tompa Mihály verséből idézi indoknak, miért tart össze még most is a família. Főleg ilyenkor, mint most, ha üt az óra, amikor tenni kellett valamit közös kultúránkért. A magyarságunkért. Konok Tamás Kos-