Budapest, 2006. (29. évfolyam)

7. szám július - Buzinkay Géza: A negyedik hatalmi ág elhagyott palotái

BUDAPEST 5 si sajtóbirodalmat képezte. A Rákóczi úti főépületet Kauser József és Krumholz Ágost tervezte, tetejére elhelyezve jelképként Pallas Athéné ércszobrát. Mintha a jelképek olyan mértékben lettek volna egyre rangosabbak, ahogyan az ott készülő lapok egyre populárisabbakká váltak. Az Osvát utcai oldalon a nyomda és az irodaépület kapott helyett - ma ez a Boscolo Szálloda építkezésének hatalmas gödre —, a szerkesztőségek a Rákóczi úti és az Erzsébet körúti épületekbe kerültek. Bérlakások itt sem épültek. A tőszomszéd New York palota kávéháza hamarosan Pest elsőszámú irodalmi kávéházává és a környék szerkesztőségeinek. publicistáinak állandó „munkahelyévé" vált. Tovább az Erzsébet körút mentén a 20. század elejétől szaporodott a kiadóhivatali üzletek száma. Néhány házzal odébb, a Dohány utca 76-ban építette fel saját székházát az írók és újságírók Otthon Köre. Amikor az 1930-as évek elején az Erzsébet körút New York palotával szemközti kis terén felállították Kákosi Jenő nagyméretű szobrát, még hangsúlyosabb lett e terület sajtóvonatkozásokkal átitatott jellege. A József körútra a századfordulótól kezdve költöztek kisebb lapok, hetilapok szerkesztőségei. A Rökk Szilárd utcában a Nap című politikai szenzációlap nyomdája (9. szám) és szerkesztősége (12. szám) működött, aztán a nyomdászok szakszervezete is megtelepedett ott, felépítve székházát, az igencsak tekintélyes Gutenberg Otthont. Még a Mária utcába is jutott néhány szerkesztőség. A Budapesti Hirlap palotájától északra, a Népszínház utcában volt az A Hét szerkesztősége, a közeli Conti utcában a Szociáldemokrata Párt székházában pedig a Népszaváé. Innen hosszú idő után sikerült kitörnie az államosítások eredményeként: az Athenaeumból akkor lett Népszava-székház, mely ma viszonylag jó állapotú homlokzattal, de ablakain egyegy „kiadó iroda" felirattal, kevés életjelet mutat. A Rákóczi úton a Károly körút sarkától kezdve jelentek meg a szerkesztőségek. A közeli Dohány utcában, a zsinagóga mellett 1913-ra épült fel az utolsó újságpalota, a Tolnai Világlapjának a korábbi épületeknél modernebb, hétszintes kiadói-nyomdai épületegyüttese (12—14. szám, építette Jónás Dávid és Zsigmond). „A hatalmas épület a maga komoly egyszerűségével, szilárdságával A Tolnai Világlapja újságpalotája, 1913 és monumentális méreteivel nyomban elárulja, hogy falai között komoly szellemi és ipari munka folyik" - írta a lap jól leplezett szerénységgel. Közvetlen közelben, a Rákóczi út 18. az 1910-es években a Pesti Napló székháza lett, a 22-ben pedig már 1894 októbere óta működött a Telefon Hírmondó stúdiója. Kissé távolabb, a Szentkirályi utcában épült fel a Szent István Társulal kiadói és nyomdaépülete is. A Nagykörút Király utca és Baross utca közötti szakaszára jellemző sajtólétesítmények sokszínű, harsány és domináns megjelenése az 1930-as évek második felében elszürkült. A körúti sajtónegyed jellege megváltozott: néhány tekintélyességre törekvő hírlap mellett főként hetilapok és újonnan alapított sajtótermékek műhelyei kerültek a régiek helyébe. A kiskörúti-lipótvárosi sajtóházak viszont kevés változással még tovább virágzottak a második világháborúig. A fordulat éve, 1948, a sajtóvilág gyakorlati államosítása után a pártsajtó központi szerepe lett a centrumképző erő, így a Szabad Nép-székház a sajtóélet központja is lett — átellenben vele a Kádár-korban alakuló szolid ellenzékiség központjával, a New York palotában székelő Magyar Nemzettel. Mindez és a konzervált sajtónegyed a pártállammal együtt elenyészett. Amit a néhány megmaradt „újságpalota" jelképez, az egy olyan látókörű, lendületű és olyan ambíciójú magyar sajtó emléke, mely az első világháború vége után legfeljebb nosztalgia tárgya leheteti. De legalább emléktáblák őrizhetnék annak emlékét, hogy ilyen is volt. Pannónia szobra a Tolnai Világlapja újságpalotájának homlokzatáról