Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Horváth Júlia Borbála: Éjjel-nappal Broadway

vezték, az emeleten amerikai buffet és télikert — bocsánat: jardin d'hiver —, lenn, a küzdőtéren pedig fél Pest szerelmes volt a főtáncosnőbe, ki, nem akarván lemaradni a divattól, Carola Cecíliának hívatta magát. A Moulin Rouge elődjében tehát dolgoztak serényen, a többszöri bukás időről időre átneveztette a leghíresebb magyar szórakozóhelyet. Volt Jazz Club, Budapest Táncpalota, évekig versenyzett a szemközt nyílt Arizonával; aztán az ötvenes években elnyerte az Ifjúsági Színház rangot, majd - átmeneti visszakeresztelődés után -a kilencvenes években Mad Blockká vadult. Nem csoda, ha ilyen repertoárral identitászavarai támadnak egy mulatónak, amit a mai napig nem tud levetkőzni. A legutóbbi felújítás ugyan rendbe szedte legalább a külalakját, a szigorú portál egy bank komolyságával vetekszik, és üzeni: itt aztán nem lehet szórakozni, mint valami bunyókávéházbanl És valóban nem, belül estéről estére hevenyészett társaság és néhány vatta üti össze elhaló tenyerét, miközben a primadonna broadway-i álmait temetve kényszerül beérni a gyér nézőközönséggel. (Kivéve a hétközi napokat, amikor ezer dizsi-vendég nyűvi a kipróbált parkettet.) ...és, kilépve a pesti Broadway-re, az ember azt hiszi, víziói valósággá váltak, amikor feltűnik a gyér látogatottságú szombat este sztárja. A színházból szállingózó közönség és a földközelben pepecselő hópihék mind rászállnak, a megjegyzések foghegyről odavetve érik. Néni a kora, coca az alakja, kólával a kezében, lakkretiküllel a vállán kezdi meg aznap esti korzóját. Erre az alkalomra combközépig érő ezüstcsizmát húzott sonkalábaira, majd attól néhány centiméterrel följebbről kezdődő miniszoknyát, melynek szélessége jóval meghaladja hosszúságának mértékét. A sötét fénnyel megvilágított Nagymezőn csodálkozó férfitekinteteket érzékelni (végre történik valami), bennük nem tisztán üzleti szándékot. De ez legyen a néni gondja, hirtelen elébe pattan egy kiizzadt derekú lányka, kilöttyen a „coca-kóla", aztán nyomulnak mögötte a barátnők, a mínuszban is süt a haspólójuk. „Ez igen" — csettintenek az előbbi férfiak (erényeik fölött csak a kivilágított alsó-nagymezői templom tornyosul...) „Na!" — húzzák fel szemöldöküket a feleségek, s terelik vissza a mellékútról életük társát; majd fanyalodnak közösen utcán át egy „gyere-szeress" szendvicsre. (Kolbászsajt.) Pedig mit érdeklik a lányokat bekötött fejű férfiak, ezerrel lobognak tovább, a Rozsdás Pelikánra ügyet sem vetnek, nemhogy hitvány pillantást — persze mások sem, azért olyan üres —, és az Operett előtt könnyedén átsuhannak a híres kőbe vésett lábnyomokon (férfiak: 43-as, nők: cca. hattal kisebb és tűsarok — a nevek kivehetetlenek). Az éjjel-nappaliban rendelnek néhány Red bulit, a páleszt még otthon bekészítették, ilyen fűtéssel valóban no problem a mínusz kettő. A járdán készséges fiatalemberek kínálgatnak bontott pezsgőikből, a Mai Manó intellektuális közönsége a kirakatüvegen keresztül megvetően szembesül nem is oly régi gimnazista önmagával. A Lila akácban korai záróra, viszont a Broadway Orvosi Centrumban és a Nevada kaszinóban most kezdődik a műszak. Taxik és Mercik (az ugyanaz) zsúfolódnak, a kihalt Teréz telefonközpont előtt bicikli parkol, talán valamelyik alkalmazott láncolta a kapuhoz valamikor a mobiltelefonálás hajnalán. ...és a víziók csúcsállomása, legalábbis látogatottság szempontjából, a London Soho - pulóveres egység - belépő nincs, ezért hely sem, de nem zavaró, mert az anyag közvetlenné tesz; büdös zenére heringel a tömeg, aki csak akar, lezúdul a pincébe, asztaltáncolás lehetséges — eggyel arrébb, a már nem is annyira zártkörű Piafban tán még -táncoltatás is. Pedig évekkel ezelőtt oda járt a krémek krémje, azért kellett zártkörűsíteni, a pincében eleven emberek zenéltek, és az éjszaka folyamán a közönség tagjainak széles jókedvükben illett néhányszor beesniük a mikrofonállványok közé. Most csendes a Piaf, a kötélhangú és -idegzetű zongoristanő tűnődve énekli a New York, New York-ot, a kitörésnél segítenek neki a poharazók — de már csak gondolatban. A homályban egyszerre parázslanak a cigarettavégek, és a maradék éjszaka elhamvad, különösebb katarzis nélkül.