Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Várnai Vera: Festői Budapest Háry Gyula - még egyszer

BUDAPEST 23 hogy 1739-ben ismét pestis tört ki a városban, s nagy szükség volt rá. Idővel az épület mellé egy kis kápolnát is építettek. A könyöradományokből fenntartott intézmény dolgozói a „fekete halál" pusztításának megszűnte után is fontosnak tartották a szegények ellátását. A nagyszombati egyetem Budára költözését követően, 1777-től hat éven át ebben az épületben folyt az orvosok gyakorlati oktatása. A 19. század elejére az épületet kinőtték, a rekonstrukció során főhomlokzata, amely a mai Margit körútra nézett, megőrizte a szép barokk stílusjegyeket. Még egy emelettel bővült a szegények számára. A földszinten ekkor csak női betegeket ápoltak. 1846-ból származik az első adat, amely a kórházat Szent János néven említi. Előtte Városi Polgári Kóroda néven ismerik. A szabadságharc alatt sok sebesült honvédet ápoltak itt. A városegyesítés után, Buda lakosságának jelentős növekedésével felmerült az igény egy korszerűbb, nagyobb ágyszámú új kórház építésére. Ennek létesítéséről a Városi Tanács 1887-ben hozott határozatot. Mint ahogy az lenni szokott, vita támadt a telek kijelöléséről. A legfontosabb szempont az ár volt. Azonban hiába vásárolták meg olcsón a rendezetlen, kietlen Diósárok-dűlőt, a terület rendezése olyan sokba került, hogy a végén a költségek igencsak földuzzadtak. Valószínűleg ez az oka annak, hogy tizenegy teljes évig tartott az építkezés. Az avatóünnepséget csak 1898 augusztusában tartották. Az új Szent János Kórház öt osztállyal és 420 ággyal indult, majd folyamatosan bővült újabb részlegekkel. Háry Gyula itt bemutatott másik festménye a budai alagutat ábrázolja, a királyi várral. Az alagút építését már a Lánchíd születésével egy időben elhatározták. Ürményi József császári és királyi kamarás részvénytársaságot szervezett a beruházásra. Clark Ádám terve nyerte el tetszésüket, 1853-ban az angol mérnököt bízták meg munkával. Három év múlva, 1856-ban adták át az új építményt, melynek használatáért fizetni kellett. Hunfalvy János 1859-ben megjelent, Buda-Pest és környéke című művében ekként ecseteli lelkes szavakkal az épületet s egyáltalán, a panorámát: „Az alagút s a partszegély Budapest látképét tökéletessé teszi majd. Pestnek gyönyörű házsora, a két part szegélye, a budai várhegy sétánya és bástyái, a Duna s a rajta úszó sajkák, hajók, gőzösök és hadihajók, a lánczhid és alagút, a természeti és emberi remekművek olly csoportozata, mülyénnél alig dicsekedhetik Európának, annál kevésbbé a birodalomnak más városa, a látképek olly gyűjteménye, melly a két testvérvárosnak mindenkor fővárosi rangot vagy dicskoszorút fog kölcsönözni és biztosítani!" A budai alagutat a második világháború után, 1949-ben építették újjá. Háry Gyula: Budai alagút a királyi várral