Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Csordás Lajos: Áramházak

BUDAPEST 25 jó ideig fennmaradt. Véglegesen csak az 1960-as évek elején szüntették meg. Só't. a húszas évekhen a meglévő rendszert még fejlesztették is. Ennek köszönhető egy újabb alállomás, az úgynevezett Belváros központ megépítése a Gerlóczy utcában, a városháza udvarán. Ezt az épiiletet használja ma a Merlin Színház. Tervezője a kelenföldi erőműnél már megismert Bierbauer (Borbíró) Virgil. Munkája nyomán modernista épület született, hangsúlyos, félköríves tetővel. Különösen jól érvényesül, a különös forma most, a Károly körúti bazársor elbontása után része lett az utcaképnek. Bierbauer Virgil, a magyar Bauhaus élvonalába tartozott. A húszas, harmincas években jóformán az elektromos művek háziépítésze volt. Több budapesti elektromos alközpont tervezőjeként találkozhatunk nevével. Ezek egyike a I lungária körúton épült úgynevezett Városliget állomás. E munkája ugyan nem olyan látványos, mint a Merlin-épület, de szép, tiszta alkotás. Kétszer kellett megtervezni, mert az 1928-ban engedélyezett első változat után megváltozott a vállalat áramelosztási koncepciója (ekkor határozták el a középfeszültségű, harminc kV-os hálózat kiépítését), s nagyobb épület vált szükségessé. Ma is majdhogynem eredeti állapotában látható a Hungária körút 159—161. szám alatt. Érdekesek az épület két sarkán a hasábszerű tornyok, s a hátsó homlokzatból kiugró, félköríves, üvegfalas lépcsőház. A másik Bierbauer-állomás a VIII. kerületi Vajda Péter (régebben Simor) utcai transzformátor- és kapcsolóépület. Kétemeletes, lapostetős, letisztult kocka. Két ütemben épült 1934 és 1941 között. Felmerül Bierbauer neve a XIII. kerület. Kárpát utca 30—32. szám alatt található áramátalakítónál is, amely 1930-ban épült a magyar Villamossági Rt., a Beszkárt és a BSZEM Rt. közös beruházásaként. A fővárosi elektromos cég itt is jól bevált építészét szerette volna megbízni, ám a munkát végül a Magyar Építő Rt. kapta, s annak igazgatója, Rusznyák Géza rajzolhatta a terveket. A homlokzatot függőlegesen úgyszólván „felszeletelik" az élszerűen kiálló féloszlopok (falpillérek), melyek párkánytól a lábazatig húzódnak. A keskeny oszlopközökbe illeszkednek a magas acélvázas ablakok. Bierbauer futurista vezénylőterme Hasonló, élszerű homlokzati eleinek jelennek meg a harmincas évek egyik legjobb elektromos ipari épületénél, a ó utca 9. szám alatti állomásnál is. Itt ismét találkozhatunk Bierbauerrel, de megint csak mint az elektromos művek által alkalmazni kívánt tervezővel, aki végül itt sem kapott megbízást. A korszak két másik jelentős építésze, Györgyi Dénes és Román Ernő terve valósult meg. Az elektromos művek nyugdíjintézete ugyanis 1926-ban pályázatot írt ki a Honvéd utca és a ó utca sarkán álló bérházra. Györgyi Dénes a kiírást továbbgondolva olyan tervet adott be, amely a bérházat és a transzformátorházat két külön épületben, de mégis egységben képzelte el. Nem nyert ugyan (mivel eltért a kiírási feltételektől, s az alállomással szemben egy utcát is nyitott volna), de tervét megvették, s a nyertes Román Ernővel együtt felkérték a részletek kidolgozására. Ennek eredménye a ma is látható két épület. A transzformátorház négyemeletes, nyerstégla homlokzatú, téglalap alaprajzú épület, mely keskenyebbik oldalával néz a Markó utcára. Egyes vélemények szerint az amerikai üzemi épületekre