Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Csordás Lajos: Áramházak

26 BUDAPEST emlékeztet, más megítélés szerint stílusa a korszak északnémet téglaépületeit követi. Homlokzatait háromszög keresztmetszetű falpillérek tagolják vertikálisan, s ezek között helyezkednek el a hosszú, álló üvegablakok. Kapuja vastag kőkeretű, felső tagján Budapest-címer. A kőből faragott címer egyébként szinte kötelezően ott díszlik a két háború között épült transzformátorházak mindegyikén. Általában jeles szobrászok faragták őket: itt Mátray Lajos és Ohmann Béla. Az épület műemlék, eredeti funkcióját ma már csak részben tölti be: a pincében még működik az V kerületet ellátó trafó. Egyébként 1988 és 2006 között banképületként használták. Az Általános Értékforgalmi Bank központja és fiókja kapott benne helyet, ennek köszönhető kitűnő állapota. Jelenleg értékesítés előtt áll, a pénzintézet az idén márciusban kiköltözött innen. Mellette, a Honvéd utca sarkán, a 22. szám alatt álló ház az elektromos művek nyugdíjintézetének bérháza, szintén Györgyi Dénes és Román Ernő közös alkotása. A kor építészetéről szóló szakmunkákban gyakran szerepel. Azt írja róla például Ferkai András: „a korabeli átlagból magasan kiemelkedik korszerű alaprajzával és felszereltségével, kívülijeiül igényes kiképzésével." Valóban nagyvonalú, polgári igényű épület. Ma már műemlék. Az elektromos ipar épületei kezdetektől fogva racionalitást követeltek a tervezőktől. Ennek az igénynek kitűnően megfelelt a húszas évek végén felbukkant Bauhaus-stílus, mely ugyancsak az ésszerűség és az egyszerűség elveit hirdette. Nem véletlenül épült a kél háború közötti „áramházak" többsége ebben a praktikus formában. De ekkor is akadtak azért kivételek. Például az aquincumi romterületen 1932-ban emelt Szentendrei úti alállomás. A budapesti áramszolgáltatásnak ez az egyik legszebb épülete. Az aquincumi romkert sarkán álló, neoklasszicista transzformátorház római palotára emlékeztet. Sokan a múzeum egyik épületének tartják. Bejáratánál dór oszlopsor: megjelenésében ez dominál. Timpanon nincs, helyén a főváros címerének kőből faragott szoboralakjai (Krisztián Sándor faragványai) láthatók a koronázópárkány fölött. Egy jeles szakíró, Sitkei Gyula száz év elektromos alállomásairól szóló könyvében mind között a legszebbnek tartja. Ez is Györgyi Dénes és Román Ernő munkája, itt azonban nyoma sincs a Bauhausnak. Letisztultságban mégis közel áll ahhoz. A tervezőpáros egyik tagja, Györgyi Dénes is szinte házi tervező lett az elektromos műveknél a a harmincas évek végére. További fontos megbízásokat kapott: ő tervezhette az Attila út és a Bugát utca sarkán 1939-re felépült alállomást, 1942-ben pedig a Soroksári útit. Utóbbi már nem készült el a háború befejezéséig, csak 1947-re. A háború éveiből érdemes megemlíteni egy kuriózumot: a 450 méter hoszszú kábelalagutat a Duna alatt. Ez 1940 és 1942 között készült el a déli vasúti összekötő hídtól délre. Ma is megvan, de már nem használják. Feladata az volt, hogy a Kelenföldről, az erőműből föld alatti kábeleken biztonságosan vezethesse át az áramot a pesti oldalra. A kábelkötegek ugyanis normális esetben a hidak alatt futottak, s így ki voltak téve a bombatámadásoknak. A háború befejeztével és az áramszolgáltatás 1950-ben történt államosítása után került sor a 120 kilovoltos feszültségű hálózat kiépítésére, amely újabb alállomások megépítésével járt Budapesten is. Ezek legtöbbjét az Éviterv, az Épületgépészeti és Villamossági Tervezővállalat tervezte. Küllemükben a hagyományokat annyiban folytatták, hogy általában nyerstégla burkolatúak voltak, s a téglát üvegfelületek szakították meg. De már nem fedezhetünk fel rajtuk díszeket, egyedi építészeti megoldásokat, környezetükkel nem kommunikálnak. Hatalmas, monolit téglányok. Ilyen a Katona József utcai, ilyen a Dob utca és a Rumbach utca sarkán álló, s a prototípus, az 1965-ben épült Csarnok téri. Egyetlen kuriózumot mégis érdemes megemlíteni ebből a korból, a budavári Petermann bíró utcában található országos teherelosztó állomás csupa üveg épületét, amely nemcsak a vári környezetből válik ki, de a fantáziaszegény, új áramházak sorából is. Bár 1978-ban épült, otthon van a 21. században. A székház