Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Csordás Lajos: Áramházak

Az aquincumi állomás BUDAPEST 23 Aramházak AZ IPAR EPÜLETEINEK EGY RÉSZE - a dolog ter­mészeténél fogva - sohasem lesz vonzó alkotóeleme az utcaképnek. Annál inkább azok a házak, amelyekben a szolgáltatások rendezkedtek be Budapesten, s amelyek műszaki tartalmuk mellett épílell örökségünk szempont­jait mérlegelve is fontosak. Bó száztíz éve, hogy az áram­szolgáltatás felépítette házait a fővárosban — és ez a szerencse. Az ipari szorga­lom - így és ezért - utcáinkat, tereinket olyan patinás voná­sokkal gazdagította, ame­lyekre ránézni ma is öröm. Csordás Lajos Sebestyén László Gondolnánk-e. Iiogv a Cézár-ház kapu­zala vagy a Merlin Színház a budapesti áramszolgáltatás építészeti emlékei közé tartozik? Ahogyan a Kazinczy ut­cai Elektrotechnikai Múzeum, a ferenc­városi kulturális centrummá vált Trafó vagy az Általános Értékforgalmi Bank Markó utcai épülete is. Tervezőiket di­cséri. hogy ezek az ipari épületek az után is részei tudtak maradni a város­szövetnek, hogy eredeti funkciójuk megszűnt. Az áramszolgáltatás a fővárosban 1893-ban kezdődött, magánvállalatok jóvoltából. A város két céggel kötött szer­ződést, s azok majdhogynem egyszerre kezdték működésükéi. Először a Ganz Villamossági Rt. leányvállalata, a Ma­gyar Villamossági Rt. (M V. Rt.) építette ki hálózatát, s 1893. október 20-ától vál­tóáramot juttatott el fogyasztóihoz. Aram­fejlesztő telepe a Váci út 72. szám alatt épült lel. A másik cég az Általános Osztrák Légszesztársulal által alapított Budapesti Általános Villamossági Rt. (BÁV Rt.) volt. Ez is váltóáramot termelt, de egyenárammá alakítva szolgáltatta. Központi telephelye a konkurenciáétól nem túl messze, a Visegrádi utcában épült fel, két háztömbnyi területen, úgy, hogy keresztülszelte a Csáky utca (ré­gebben Berzenczey utca, a mai Hegedűs Gyula utca), ezért hívták Csáky (vagy Berzenczey) utcai telepnek. Egyik tömb­je—a Csáky utca és ti Pannónia utca közötti telekrész — volt a széntelep, aho­vá sínek sokasága futott be. A másik töm­bön álltak a gépházak és kazánházak. Épületei látványosak. Az egyik ol­dalon gótizáló. tornyos téglahomlokzat, a másikon hatalmas, klasszicizáló ka­puzat nézett az utcára. A termelés itt 1893. november l-jén indult meg. Mi­vel a cég koncessziója egyenáram szol­gáltatására szólt, az áramfejlesztőben ter­melt váltóáramot át kellett alakítaniuk, mielőtt a felhasználókhoz juttatták. Ezért a központi telepen kívül átalakító állomásokat is építettek a város több pontján. Az első világháborúig öt is léte­sült: a Kazinczy, a Murányi, a Weiner Leó (akkor Horn Ede) utcában, a Liliom és a Eogodi utcában, majd a háború után még egy, a Gerlóczy utcában (de ez már egy újabb vállalat beruházása volt). Amikor 1891-ben a főváros szerző­dést kötött az első áramszolgáltató cé­gekkel, fenntartotta magának a megvál­tás jogát. Ez a tízes években következett el: az MV. Rt.-t 1914-ben, a BÁV Rt.-t 1918-ban velte meg. Ekkor már sajál céggel és erőművel is rendelkezett. A fő­város cége a gázművek áramszolgáltató

Next

/
Thumbnails
Contents