Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Szemere Katalin: Nagy Budapest Törzsasztal Lázadásból harmincas évek

Nagy Budapest Törzsasztal Lázadásból harmincas évek SZÖVEG: Szemere Katalin FOTÓ: Sebestyén László Daykn Margit hever a Ferkai András melletti széken az Astoria kávézójában. Nem, nem ment el a jobbik eszem, a Színházi Elet címlapjáról van szó. Profilt sem váltott az építészettörténész, csak gyűjti az ingatlanhirdetéseket, és most éppen ebben az 1936-os folyóiratszámban talált erre nézve terjedelmes példatárat. Ferkaival beszélgetünk a két világháború közötti építészetről Budán és Pesten, portálokról, lakótelepekről, tanításról, városvédelemről és — tortahabként — az építész-kórusról . — Évtizedek óta passzióm, hogy végigmegyek a Múzeum körúti antikváriumok során, építészetről szóló folyóiratokat, könyveket gyűjtök — mondja Ferkai András. — Régebben egyszerűbb dolgom volt, míg nem nyitott ki itt enynyi. Detektívnek való játék, hogy találok-e valamit. A Színházi Életnek ebben, a széken fekvő számában egy Németvölgyi úti villára akadt, bőséges leírással a ház külsejéről-belsejéről. Elém tolja az elnyűtt magazint, belátjuk, szinte kizárt, hogy ma bárki szánna pénzt ekkora szövegre. — Mi történik most? Tovább? — kérdezem. — Nyakamba veszem a várost, és megkeresem az épületet vagy azt, ami a helyén épült. Az információkat elraktározom, fotókkal együtt. Még jó lesz valamire. Ferkai András dédapja szintén építész volt, jó néhány Andrássy úti palo-