Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Balogh Péter István: Parkok, kertek, közterek

183 BUDAPEST melyben leginkább a terület leendő szabadtér-rendszerére és annak kialakítási lehetőségeire voltak kíváncsiak — és ez mindenképpen újdonság volt a budapesti városrehabilitáció történetében. Teljesen új dimenziót képviselnek a Duna partján, az egykori iparterületek helyén készülő vagy előkészítés (tervezés) alatt álló — elsősorban lakáscélú - nagyberuházások is. Az északpesti part menti területek (Újpesti- és Foka-öböl) beépítése vagy a Lágymányosi-öböl lakó- és szórakoztató központtá fejlesztése kapcsán régóta nem látott méretű új közterületek létesülnek. Ezek a programok is bizonyítják, hogy az alárendelt, köztes tér szerepéből kilépő, funkciójukban gazdagodó, élhetővé tett városi szabad terek értéknövelő hatást gyakorolnak nemcsak a közvetlen, hanem a tágabb környezetre is. A Budapesten élők és Budapestért dolgozók megkülönböztetett érdeke, hogy a városvezetés és a beruházók pontos számokban kimutatva lássák: megéri komoly összegeket fordítani a környezet rehabilitációjára. Koncepció már van Budapest városfejlesztési koncepciója a biológiailag aktív felületek, ezen belül is a zöldterületek arányának megőrzését, helyenként jelentős javítását tűzi ki célul. A konkrét célok között szerepel a az Orczy-kert rekonstrukciója (a múzeumi-kulturális területhez kapcsolódó, „Luxemburg-kert" jellegű közparkkal), a főváros legújabb nagy városi parkja (30-40 hektár) pedig a Csepel-sziget északi részén épülhet. Az átmeneti zóna rendezése során lehetőség nyílik további parkok kialakítására a korábbi ipari területek helyén. Elindulhat a „zöld Duna-part" projekt, amely a partszakaszok rendezését, egyúttal természeti értékeik megőrzését is szolgálja.. A koncepció helyesen ismeri fel, hogy a városi szintű közparkok kérdése nem a kisebb akcióterületekre koncentráló megújítások témakörébe tartozik, hanem olyan általános közösségi ügy, amely a legszélesebb közvélemény és a szakma teljes körű figyelmére tarthat számot. Budapest történeti jelentőségű városi közparkjai (Városliget, Margitsziget, Népliget) az utóbbi évtizedekben már nem tudtak lépést tartani a fejlődés elvárásaival, és a néhány üdítő hatású, megújult részlet ellenére is menthetetlenül a leromlás képét mutatják. Stmktúrájuk, állapotuk, jövőképük fontos része egy európai főváros arculatának, ezért átfogó rekonstrukciójuk, városépítészeti és tájépítészeti újragondolásuk halaszthatatlan. A lakókörzeti (köz)parkok, közkertek rendszerint egy-egy kisebb létszámú közösség központi, identitásalakító és -hordozó szabad terei, leginkább kerületi kezelésben. Budapest városfejlesztési koncepciója a parkok, kertek arányát 2,3-ről 5,5 százalékra tervezi emelni — és ebben a folyamatban éppen ezek a parkok játszhatnak főszerepei. A városi szinttel ellentétben, ahol új közparkot kijelölni (minimum 30 hektár!) már csak kevés helyen lehet a fővárosban, a feléledő rozsdaövezet ideális helyszín lehet a kisebb (egy-tíz hektáros), a vonalas létesítményekhez és a megmaradó épületállományhoz jobban illeszkedni képes minőségi szabad terek kialakítására. S bár más léptéket képviselnek, meg kell említeni itt a városi játszóterek és sportpályák kérdését is. Az európai uniós szabályozásnak és a bevezetett magyar jogszabályoknak köszönhetően a jövőben várhatóan el fognak tűnni a kisebb, néhány játszóeszközből álló egységek, és egyre több korszeii'í, nagy értékű, nagy vonzáskörzettel bíró játszótér és sportpálya épül majd. Ugyanígy nagy változások előtt áll a lakótelepek világa: vagy sikerül minőségi irányba elmozdítva, kedvezőbb lakásszerkezettel és szolgáltatásokkal megtartania és fejlesztenie népességét, vagy — a jelenlegi demográfiai hullámban maradva — ezek a negyedek végleg elszlömösödnek. Jellemző vélemény, hogy a lakótelepi zöldfelületeknek általában nem a mennyiségével, jellegével és típusával, hanem az ápoltságával vannak alapvető problémák. Tehát a megújítás során — hasonlóan a fizikai-és szociális rehabilitációhoz — nemcsak az egyszeri beavatkozás mikéntjét (és forrásait) kell megteremteni, hanem a fenntartás és fenntarthatóság szakmai és gazdasági kereteit is. A Dunát nem szabad kihagyni! Az ember mindig a víz mellé települt, hogy áldásait élvezze: a víz, a vízpart nélkülözhetetlen eleme városainknak. Mára a víz a szabadtér-tervezés egyik legfontosabb környezetformáló, annak értékét és minőségét nagyságrendileg emelni képes eszközévé vált. Természetes vagy mesterséges vízpartok mentén sikeres városmegújítások mentek végbe szerte a világon: a városból kiszorult (egykoron a kedvező szállítási lehetőségek miatt vízpartra települt) ipari létesítmények helyén nagy lakónegyedek jöttek létre —a kikötők és rakodópartok helyén aktív vízkapcsolati lehetőségekkel. Ez is modellje kell legyen a zöld