Budapest, 2006. (29. évfolyam)

1. szám január - Tóth Vilmos: A győri ágyúgyári lakónegyed

BUDAPEST 17 Vendégoldal A győri ágyúgyári lakónegyed SZÖVEG És FOTÓ: TóthVilmos A 20. század első évtizedeiben több egységes arculatú, tervezett lakónegyed épiilt Magyarország városaiban, melyek közül a legfontosabb a kispesti Wekerle-telep. Formai szempontból közeli rokona, jelentőségében is hozzá hasonlítható a győri ágyúgyári kolónia (1915—17), a kertvárosi tisztviselő- és munkásnegyedek egyik legszebb hazai példája. Ma már inkább gyárvárosi lakónegyedként emlegetik, pontatlanul, mivel a „Gyárváros" név egy egész kerületet takar: Győrnek azt a részét, amely a Bécs—Budapest vasúti fővonal, a Fehérvári út, a Győri-Duna, valamint az úgynevezett Iparcsatorna között terül el. Ennek része az ágyúgyári lakónegyed is. Magát a névadó gyárat 1913-ban alapították, az első világháború alatt a Monarchia egyik legjelentősebb hadiüzeme volt. A háború után a fegyvergyártást meg kellett szüntetni, az üzemi épületekbe ekkor került az áramszolgáltató, amely ma is itt működik. A 19—20. század fordulójától egyre gyorsabb ütemben épült ki a győri ipar. A munkásnegyed helyét a két legjelentősebb üzemcsoporl, az ágyúgyár és a vagongyár között jelölték ki a városatyák és a helyi gazdasági élet vezetői. A cél az volt, hogy a munkások megfelelő körülmények között lakhassanak, az akkor elérhető legkorszerűbb és leghigiénikusabb környezetben, közel a gyárakhoz, de nem az üzemi épületek tőszomszédságában. A negyed első utcája, a Munkás utca még 1902-ben létesült, verandás családi házakkal, a magyar falvakra jellemző fésűs beépítéssel. Az ágyúgyár vezetői 1915-ben döntöttek a lakónegyed második ütemének építéséről. A tervezéssel Fiala Gézái hízták meg, aki — Kós Károly tanítványaként, követőjeként — részt vett a Wekerle-telep építésében is. Az 1917-re megvalósult győri lakónegyed a hazai népies-szecessziós architektúra egyik legszebb képviselője lett. Fiala hatvankét lakóházat tervezett, földszintes és emeletes épületeket is, összesen mintegy négyszáz lakással. A házakra jellemző az egységes stílusú, de nem egyforma díszítés (tornyok, boltívek, rusztikus kőburkolat, gerendázat), melynek ihletője a magyar népi építészet mellett a századelő skandináv építőművészete volt. A lakóházak mellett több bolt, műhely, valamint egy óvoda is létesült, hasonló stílusban. A parkosítás révén az egész lakónegyed kertvárosi, zöldövezeti jelleget kapott. A megvalósult együttesről önálló kötet is megjeleni 1918-ban; az ehhez készült fotósorozat ma a legfontosabb forrás a házak és az utcakép eredeti állapotáról. A Mátyás királyról elnevezett főtér két oldalára jellegzetes saroktornyos épületek kerültek. A tér egy évtizeddel később kapta végső formáját: itt épült fel 1928—29-ben az ágyúgyári negyed legismertebb épülete, máig egyetlen műemléke, a győr-gyárvárosi plébániatemplom. melynek tervezője modern egyházi építészetünk egyik legnagyobb alakja, Arkay Aladár volt. Ez a csodálatos alkotás, melyet a szakirodalom az első modern stílusú hazai templomnak tart, méltán állítható Arkay fővárosi művei, köztük a fasori református egyház és a városmajori kistemplom mellé. Az építész ezzel a művével nyerte el a Kisfaludy Társaság Greguss-díját. A második világháborúban a környező gyárak elleni légitámadások során a lakónegyed sok épülete, valamint a templom is súlyosan megsérült. A házak egy részét helyreállították, más részük azonban a hatvanas években emeletráépítés áldozatává vált, és elvesztette eredeti képét. A negyed egységes arculata szerencsére mégis megmaradt, és 1981-ben az egész terület helyi védettséget kapott. Meg kell említeni még egy jelentős gyárvárosi épületet, amely nem az ágyúgyári negyed része, de annak közvetlen szomszédságában épült fel 1953-ban. Az ipari tanulók iskolájának Rimanóczy Gyula tervezte komplexumáról van szó, amely a korszak egyik legszínvonalasabb hazai építészeti alkotása. Legközelebbi fővárosi rokona a műegyetemi épületegyüttesnek az a része, amelyet szintén Rimanóczy tervezett.