Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Buza Péter: Az epreskerti kálvária

BUDAPEST 25 A részletes felmérést és a kiviteli terve­ket H. Vladár Agnes készítette, a kő­konzerválás és a restaurálás műleírása Szakái Ernő szobrász-restaurátorművész szakértői v izsgálatai és javaslatai alap­ján készült. A kivitelezésnek azonban csak később jötl el az ideje, 1970-ben adhatták át a restaurált kálváriát. A fel­újítás akkori látványos eredményei azon­ban nem bizonyulhattak tartósnak. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Pest egyik, ha nem a legszebb, hajdan köz­iéri barokk városdíszét csak a teljes, minden részletre kiterjedő rekonstruk­ció, restaurálás mentheti meg a végső pusztulástól. De meg kell menteni. Nem is elsősorban faragványainak minősége miatt: az ilyen díszítő s formai motívu­mok viszonylag gyakoriak Magyarorszá­gon (és Ausztriában is). Ami azonban e­gyedi. ami az átlag fölé emeli, és rendkí­vüli érték, amit meg kell őrizni áldoza­tok árán is, az az együttes elegáns, neme­sen egyszerű, mégis kivételesen szép építészeti megformálása. A körülfutó ár­kádsornak köszönhetően a terasz mint­egy elveszti a súlyát, s ezt a hatást to­vább fokozza az áttört mellvédek és a te­raszra vezető lépcsők mozgalmassága. A tervezés szempontjai A beruházási program a kálváriaépület központi, enyhén kiemelt helyzetének megfelelően funkcionális szerepének, használatának is hasonló központi szel e­pei szánt. A színvonalasan helyreállított műemlék a kert centrumában ideális pi­henőhely, illetve kiemelt jelentőségű, alkalmi találkozók fókuszpontja (kiállí­tások mellett alkalmi rendezvények, ide illő kulturális programok helyszíné­ül kínálkozik). S színpada, tere lehet az egyetem mindennapi életének. Ehhez a célhoz igazodva tervezte meg négyirá­nyú, átlós úthálózatának rekonstrukció­ját Alberl Tamás, így a rotunda újra élő, a mainál szervesebb kapcsolatba kerül­hetne környezetével. A megújult kálvá­ria és a környező szoborpark, azaz az Epreskert mint patinás múltú, legendák­kal övezett művészi alkotóhely, széle­sebb körben is vonzó terület. Kitűnően alkalmas exkluzív rendezvények szín­terének. A kálvária több mint két és fél évszá­zados története során legalább három különféle használati periódust és formát élt meg. A most sikerrel befejeződött helyreállítás során - a mai használati szempontok figyelembevétele mellett — a tervezés és a kivitelezés a korábbi értékek szintézisére törekedett. Ami azt is jelenti, hogy nem nyílt lehetőség egyet­len korábbi állapot maradéktalan vis­szaállítására sem, s ez nem is voll cél. 2003-ban az UniRest Bt. elkészítet­te az epreskerti kálváriaépítmény teljes, részletes kőkataszteres felmérését, amely már régóta szükséges feltétele voll az átfogó restaurálás megtervezésének és engedélyeztetésének. A felmérések azt mutatták, hogy a beépített kőelemek nyolcvan százalékát kitevő 18. századi, eredeti faragványok formailag is érté­kelhető felülete már nem tette ki az ösz­szes felület húsz százalékát sem, és a­nyagállapotuk olyan fokon leromlott, hogy a szabadban való megmaradásuk hosszabb távon a legmagasabb szintű konzerválási beavatkozások mellett sem volt biztosítható. Igaz ez főleg a mellvé­delemekre. Ezeknek a balesetveszélyes terasz­mellvéd elemeknek az elbontásával kez­dődött a tényleges munka, ugyancsak elbontották a cserére szoruló teraszbur­kolatot a szigetelésig, valamint leverték a külső és a belső kápolnafalat borító, átnedvesedett és sószennyezett vakolatot. A munkálatok megkezdésekor az é­pílmény meglehetősen tarka képet mu­tatott. A helyenként mohával borított, szennyezett kőfelületek és a rossz anya­gi-formai állapotok általános romláské­pei mellett közelebbről vizsgálva szem­betűnővé váll az eredeti faragványok felületeinek régóta tartó lepusztulásával bekövetkezett, nyomasztó arányú forma­vesztés. A kevés és leromlott eredeti felület mellett kőcserés pótlások, sok kőbetétes javítás és leginkább temérdek műkőha­barcsos kiegészítés volt látható. Az 1970-es helyreállítás alkalmával a ki­egészítések általában úgy készültek, hogy erősen cementes kötőanyagú mű­kőhabarcsot hordtak fel a sérült, hiányos kőfelületre. A kálvárián több ilven javí­tási hely volt látható, olyanok is. ame­lyekről már részben, vagy teljesen levált a kiegészítés. Restaurálás, újrafaragás A restaurálás első szükséges lépése voll tehát megszabadítani és megtisztítani a kőfaragványokat a korábbi helyreállítás ártalmasan szakszerűtlen, mostanáig is károsodásokat okozó kőkiegészítéseitől.

Next

/
Thumbnails
Contents