Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Buza Péter: Az epreskerti kálvária

26 BUDAPEST A legnagyobb gondot a felületen kirakodott, gipszes sókba beépült, sötét színű szennyeződések okozták. Ezek ugyanis kemény kérgei képezve lezárják a kőfelületet, s a további sólerakődás és kristályosodás már a kéreg alatt folytatódik. Ha a kéreg már nem bírja az alulról jövő sónyomást, akkor a felületen leihólyagosod ik vagy felszakadozik és felpikkelyesetlik. Ekkorra már a kéreg alatti kőszövet is fellazult, mállékony és morzsalékos, ami így együtt az érintett formák visszafordíthatatlan megsemmisülésével jár. A kálvária kőfaragványainak túlnyomó részére már ez az állapot volt a jellemző. A hosszú évtizedek alatt állandó nedvesedésnek kitett építmény falazataiban és kőelemeiben folytonosan jelentős mértékű sóképződés zajlott. Ezért a felületekre kirakodott korróziós romlástermékek és más károsító anyagok eltávolítása mellett okvetlenül gondoskodni kellett a kálváriát alkotó építőanyagok belsejében feldúsult, káros, vízben oldható sók kivonásáról. A kőelemek teljes, külső-belső megtisztítása — és kiszáradása - után már el lehetett végezni az egész megmaradó faragvány-állomány kőanyagának kötőanyag-visszapótlásos konszolidációját. A jó hatásfokú kötőanyag-visszapótlás által hosszabb időre lehetővé vált az eredeti kőfaragványok további megtartása jő állapotban. A bonyolult plasztikájú, értékes ornamentikából álló felületek formai helyreállítása az árkádpillérek hermapilaszteres fejezeteit, rokokó mintájú plasztikai díszítéseit, valamint a lépcső alatti két árkádszakasz alul volutás homloklemezének egy-egy kagylódíszét, az árkádpillérek konzoljainak alján lévő kis rokokó díszítések elemeit érinti. A kiselejtezésre ítélt elemeknél — ezek lényegében a mellvédek faragványai - a döntés nem lehetett más, mint a csere. A rotunda részleteinek legfőbb értékei a finom barokk eleganciával alakított építészeti részletek, az ívek, az úgynevezett hermapilaszterek, a korlátok formái, az azokat hordozó kőfaragványok. Ezeket lengyel homokkőből faragták újra. A mellvéd kőrácsainak változatosságát. a tört és oválfonatos mezők ritmikus rendjét a kálvária téri eredeti formának megfelelően állították vissza. A helyreállítással és a megújuló szerepekben az épület olyan helyzetbe került, ami már nem azt sugallja, hogy idegen test, zárvány volna mai környezetében. A 18. századi építtető és a 19. század végi áthelyezés szándékaival összhangban mindenki, aki ennek a munkának részese, támogatója volt, szilárdan hisz abban, hogy a megújuló környezet használata programjával változatlanul hordoz és hordozhat a kálvária kvalitásaihoz, értékeihez méltó, életképes tartalmat és jövőt. A kálváriarekonstrukció programjának védnökei: Erdő Péter és Szili Katalin A rekonstrukciót szervező Barokk Kálváriákért Alapítvány kurátorai: Benedek Béla, Buza Péter, Farkas Ádám, König Frigyes, Körmendy Ferenc, Ráday Mihály, Schiffer János, Szentkirályi Miklós, Tétényi Éva, Török József, Varga Kálmán, Zsigmond Attila A rekonstrukciót tervezte: Albert Tamás. Restaurálás: LitoRest-Restaurátor Bt. Vezető restaurátor: Szomolányi Péter. Restaurátor szakértők: Sütő József, Szabó Péter. A nyílászárókat restaurálta: Rigó Róbert. A fémrészeket restaurálta: Jeges András. A kőfaragómunkákat kivitelezte: PAP Kőfaragó, Kőszobrász Műhely. Építőmesteri munkák: VÁLI Építőipari Kft. A beruházás munkálatait irányította: Simonyi László. Műemléki felügyelet: Tahi Tóth Ilona A rekonstrukciót támogatták: Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Műemlékek Állami Gondnoksága, Nemzeti Kulturális Alap, Pro Cultura Urbis Alapítvány, Kincstári Vagyoni Igazgatóság, Budapest Főváros Önkormányzata, Budapest Terézváros Önkormányzata, Budapesti Elektromos Művek Rt., Budapesti Városvédő Egyesület Ez a felvétel a húszas évek végén készült