Budapest, 2006. (29. évfolyam)

4. szám április - Fejérdy Tamás: És mi mikorra jutunk idáig?

138 BUDAPEST ma/. Ircslés szerint mintegy a kétharmaduk. ötezer épület esetiben legalább a l^fiinlwdbb karltanlartási-feltíjílási munkák elvégzéséi igényli. Mivel a szegényebliek a kialakult piaci árakon a sziikséges munkálatokat elvégeztetni nem tudják. ig» az épületek műszaki állapota «»"ITMIIÓ ütemben romlik. A pnugram elsődleges céljai közé tartozik. a történeti városszövet rehabilítáeiója érdekében áthidalja a közösségi és a magánérdekek és lehetőségek közötti szakadékot. A kisebb arányú, de kiszámítható, célirányos közösségi résztétellel megmozdítja a magántőkét, a maga nérdekeltséget. Egészen konkrétan a program nem kevesebbel kíván elérni, mint feljavítani a környezeti feltételeket a város meghatározott területein: elterjeszteni a történeti épületek gondozásának kultúráját, felkelteni a minőségi munka iránti igényt: munkát, piacot teremteni a helyi kis- és középvállalkozásoknak; emelni a szakmai és törvényességi színvonalat, és nem utolsó sorban: növelni a biztonságot az adott területeken. A SIREN A leginkább úgy működik, mint egyfajta városrehabililációs lielvi fejlesztési ügynökség, amely — mindenek előtt — közvetít a lakosok, a szakemberek, a kivitelezők és általában a vállalalok és intézmények között. Amit étidig elértek: első és második ütemben —2002. májusa és 2003. októlieie között — több mini ezerhétszáz támogatási kérelmet bírállak el, majd ezer épületfelújításl támogattak, összesen 62,5 millió euró közösségi pénz odaítélésével. Az elvégzett munkák bruttó köllsége durván 192.3 millió euró volt; 672 a már megkezdett munka, 346 esetben pedig túl vannak az elvégzendők ötven százalékán. 156 épület már el is készüli. 359 vállalat jelentkezett !>e az. úgynevezett SIREIMA Jegyzékre, ahonnan választhalnak ki\ itelezőt az építtetők; összesen 1030 magántervezőt, szakembert vonlak be eddig. „Mellékhatások" Mint ahogyan az mára fentiekből is kitűnhetett, a program az. épített városi környezet közvetlen megújulásán túl nem elhanyagolható mellékhatásokat is eredményezett már eddig is. A legfontosabb, hogy a vonzó léptékű támogatással megéri legális keretek között megvalósítani a munkát — ami természetesen a támogatási összeg átutalásának szigorúan ellenőrzött fellétele. Az első ilyen mellékhatás tehát a jogkövető magatartás erősítése, a piac „kifehérítése", hiszen csak olyan kivitelező foglalkoztatható (bármely munkarészre!) aki regisztráltatta magát a fentebb említett S1RENA Jegyzékben. Ettől nem íüggetlen a második: a szakmai minőség (anyaghasználat, szerkezet stb.) emelése és garantálása. Nem kevésbé fontos a kivitelezési munkabiztonság szintjének emelése — együtt a valóságos (és nem fekete) munkahelyteremtő hatással. A hagyományos építődíszítő mesterségek rehabilitációja is együtt járe városszövet-rehabilitációs levékenységgel, programmal. A folyamaton belülieken túl a legfontosabb hatás: a már rehabilitált területeken a városi közbiztonság érzékelhetően és stabilan javult. Hogy ne kelljen már holnap mindent újra kezdeni Történeti városok, városrészek állapothanyatlása inkább általános, semmint kivételes jelenség, a kiváltó okok viszont nagyon sokfélék lehetnek — az adott helyszíntől, gazdasági-történeti, szociális adottságoktól (és még sok más tényezőtől) függően. Ami ugyanakkor biztos: a legkiválóbban restaurált épület, a leggondosabban rehabilitált terület is folyamatos további karbantartásra szorul. A SIREN A projekt egyik előremutató eleme, hogy gondjuk van ennek az utógondozásnak a motiválására is. Kidolgoztattak a milánói és a nápolyi műszaki egyetemek szakembereivel egy minden épületfajtára és minden munkanemre kiterjedő, nagyon részletes útmutatót ahhoz, hogy az egyes házakra el lehessen készíteni egy adekvát karbantartási kézikönyvet. Ha a támogatási program résztvevője vállalja az ebben foglaltak végrehajtását, további öt százaléknyi vissza nem térítendő támogatást kap. A városrehabilitáció Európa-szerte napirenden van, és ez még így is lesz egy darabig. Számos jó és legalább ugyanannyi inkább csak tanulságos példa van — nagyon sok tekintetben nem kell már feltalálni a spanyolviaszt, csupán ismerni és alkalmazni a már bevált megoldásokat. Alkalmazni, illetve még inkább adaptálni, hiszen utánozni a minden esetben más jogi, gazdasági, társadalmi környezet miatt nem lehet, de nem is érdemes. Ami viszont biztosan minden esetre igaz, és ami nélkül nem megy: a köz- és a magánszféra szervezett, irányított együttműködése. Kölcsönösen elfogadva és szolidárisán értelmezve az érdekeket, elfogadva a „játékszabályokat", feltételeket. Vissza nem térítendő támogatással — ha az kiszámítható és garantált — jelentős összegeket lehet megmozdítani, s a városrehabilitációs folyamat, amely egyszerre szolgálja a fejlesztést és az értékmegőrzést, ez által válhat fenntarthatóvá. Az egyik leglátogatottabb helyszín Nápolyban, a Castel dell'Ovo környezete. A leromlott állagú (részben üres, egyedileg nem védett) történeti épületek hátterében magasodó, sokcsillagos szállókból álló új beépítés folytatása helyett a rehabilitációs szemlélettel lehet e műemléki környezet vonzó atmoszféráját megőrizni, felerősíteni