Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Ráday Mihály: Békében hagyni...

26 U D A P E S T „A velencei kalmár" - Shakespeare illusztráció a mai Békében Békében hagyni... SZÖVEG ÉS FOTÓ: RádayMihály TELEFESTETTE KÉPEIVEL BUDAPESTET és fél Magyarországot. Szorgalmas és tehetséges illusztrátora volt kocsmának, templomnak, kávéháznak, sörözőnek, szállodának. Hatalmas rajzainak jó része — úgy látszik — végleg elveszett. Jó részük felében-harmadában s tulajdonképpen reménytelenül vár a feltámadásra. Haranghy Jenő mindennapokra szánt műveinek kalandos sorsát rendezi jegyzőkönyvbe ez az írás. Tanulsága? Tudjuk. Mindössze 57 évet élt Haranghy Jenő (1894—1951), s — bár közismert murális munkái csak a harmincas években kezdenek megszületni - kezdó' lépései már sikert sikerre halmozva hozzák az elismerést a fiatal művésznek. Tizennyolc évesen tanul a nagybányai festőiskolában, aztán a Képzőművészeti, majd az Iparművészeti (FŐjiskolán képezteti magát, az utóbbiban 1915-ben már tanársegéd és 1921-től tanár. Festett olajképeket, készített grafikai műveket, tervezett plakátokat, bélyegeket, és sok könyv illusztrálása fűződik már ekkor a nevéhez. Móricz Zsigmond képet vett a 22 éves művésztől; a Kéve Művészegyesület a tagjai közé választotta; megfestette Körösfői Kriesch Aladár portréját; az Iparművészeti Iskolába Kós Károllyal együtt kapott tanári kinevezést; unokatestvére Medgyessy Ferenc szobrász, mellettük az, hogy szülővárosa Debrecen, ahová — s ez munkásságából is kiderül - ezer szállal kötődik, mind-mind meghatározó jelentőséget kapnak kezdő lépéseinél és egész későbbi életpályája során. Sokat tudhatunk a művész életútjáról, s ez elsősorban Haranghy György banktisztviselőnek köszönhető, aki szorgalmas fotográfus lévén üveglemezein „dokumentálta" tehetséges fia első munkáit. Köszönhető továbbá dr. Schramkó Istvánné sz. Haranghy Juditnak, aki élete végéig őrizte, gondját viselte édesapja hagyatékának; Szűcs Györgynek, aki összerendezte a beszerezhető adatokat, információkat, s 1994-ben egy alig több, mint százoldalas kötetben megírta a Haranghy-monográfiát; valamint Komjáthy Kálmánnak, aki (mint például Szántó Piroska, Michel Gyarmathy, Márk Tivadar, Reich Károly, a pénztervező Horváth Endre, a bélyegtervező Légrády Sándor) Haranghy tanítványa volt, s — amellett, hogy kiharcolta a körmendi kórház kápolnájának helyreállítását - 1984-ben egy 55 oldalas könyvecskével is emléket állított mesterének. Hősünk nem az európai képzőművészet korszakos jelentőségű mestere, de mestere volt a történelmi korok, irodalmi művek képi megjelenítésének. Játékos, vidám festett rajzai közel férkőztek a „magas művészetektől" idegenkedő hétköznapi emberekhez is. Sokszor bizony felnőtt fejjel döbben rá az ember, milyen fontos a környezet hatása a gyerekkorban, s ennek része a könyvek sora, és az, hogy milyen minőségű az a kiadvány, amit olvastunk anno... Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényét és a kötetben megjelent további verseket, novellákat Benedek Marcell és Weöres Sándor fordításában ismertük meg, az illusztrációk mestere pedig Haranghy Jenő volt: az első magyar kiadásban, 1954-ben. Tehát Mauglit, Akelát, Balut, Kát, Bagirát, Sir Kánt, Hátit s Riki-Tiki-Tévit is Haranghy „láttatta" velünk először. Volt egyszer egy „Haranghy Múzeum" Festett szép csendéleteket, tájképeket, portré- és zsánerképeket, „megörökítette" a magyar történelem számos nevezetes eseményét, volt gyűjteményes kiállítása is, mégpedig a Műcsarnokban, 1942-ben. Az utókor mégsem táblakép-