Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Határ Győző: Világörökség

BUDAPEST 25 Az alapkőletétel ideje 1871 októberében érkezett el. A Menház a következő év nyarára készült el, Kauser és Frey építészek tervei alapján. Az első egykori honvéd már szeptemberben beköltözhetett, s hamarosan követte több tucat sorstársa. Eredetileg száz agg szabadságharcos elhelyezését tudták megoldani, az igénylők száma azonban egyre nőtt, 1884 után még többen jelentkeztek, ugyanis ekkor 65 évre szállították le a befogadás felső korhatárát. A Menház élén parancsnok állt, aki a szabadságharcban szerzett rangját viselte, a bentlakók egészségét orvos felügyelte, ellátásukért öt háztartási alkalmazott felelt. A Menház első parancsnoka a már említett Vidats volt, akinek a szabadságharc leverése után várfogságot kellett szenvednie, majd szabadulását követően apja, Vidats István gépgyárát irányította. A Menház a második világháborúban olyan súlyosan megrongálódott, hogy le kellett bontani. Cserna Károly: 1848-es honvédek menháza Határ Győző eredeti és még Angliában is jó ideig folytatott foglalkozása szerint építész. Budapest páratlan ismerőjévé akkor vált, amikor főnökétől, Borbíró Virgillől megörökölve a Közmunkatanács megbízását, az ostrom előtti hónapokban csaknem teljesen elkészültek a város házfelmérésével (Határ Győző: Budapest és az ő épületállománya, Holmi, 2005. szeptember). A Világörökség című verset egy ünnepségre írta a költő, amelyet a Budapest Világörökségéért Alapítvány rendezett a Várban 2005 decemberében, Budapest világörökséggé nyilvánításának tizennyolcadik és Magyarországnak a világörökség-egyezményhez történt csatlakozása huszadik évfordulójára, az UNESCO párizsi Világörökség Központja és a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága meghívásával. Mivel a műsorban szerepelt Határ Győző Eleven rajzás című verse Nagy-Kálózy Eszter előadásában, erről tájékoztatva megkértem a költőt, írjon egy-két üdvözlő sort is az ünnepséghez. Válasz: „Üdvözlősorral nem szolgálhatok. Itt küldöm ezt az alkalmi semmiséget (»doggereit«), tégy vele, amit akarsz" (doggerel: klapancia, fűzfavers). így született meg ez a vers, lett a budapesti világörökség „szelleme", amelyet meglepetésként olvastunk föl az ünnepségen. Bouquet László Budapest Világörökségéért Alapítvány PRO BUDAPEST világörökségi összefogás Határ Győző Világörökség a háború sebei sajognak visszafájnak valahol csak pásztázták a Liberátorok nincs „lelke" se budinak se a hodálynak ha a kapuzat Atlasza csempén kuncsorog ha hatvan év után a nyersfal csorbája felásít lesarabolva: lesi a Sziget a Eiget hej Városatyák! ideje vón' valahára hogy begyógyítsátok lőtt sebeiket emitt egy „magyarbarokk" edikulának ablakpárkánya lóg lebádogozatlanul amott a timpanon cifrája vár de várhat míg lesz inas ki formázni „húzni" tanul Mikoron a Bazilika oszlop-„macsekóját" a taljánok márványfényesre csiszolták járták-kifigyelték műegyetemi „gólyák" s legott leskicceltek szószéket főoltárt tanuljatok kölkök hogyan kell „spachtlival" újra-szobrintani puttót Merkúrokat szárnyas Vadászt kinek kürtje iderivall Hermészt Héraklészt — a Hunt a Kúnokat kit az Ostrom alatt tetőkről-kupolákról hatvan éve hogy a rohamlövegek levertek — ma mind rakásra ott sumákol széthulló-döglötten szeméthegyek megett mentsétek-újítsátok fel tünde homlokzatainkat a mellékutcákon is! tudom ez több mint a sok ahogy Pest-Buda bennem él és álomba ringat: míveljetek csudát! csudát! Nagyjó Magisztrátusok London/Wimbledon, 2005. december 13.