Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Csordás Lajos: Múltba látó szerkezet - Csordás Lajos: Csokoládékastély

BUDAPP. S T gflfl^

fi I l'l N I ti S 34 Múltba látó szerkezet CSORDÁS LAJOS • Idénynyitástól Aquincumban kronoszkóppal is pásztázhatjuk a romokat. Ez a fura, távcsőszerű szerkezet - melyből mindjárt kettőt is felszereltek - megmutatja, milyen lehetett a polgárváros úgy ezernyolcszáz évvel ezelőtt, amikor fénykorát élte. A valós látványra rávetíti a rekonstruált városképet, az egykori Aquincum utcarészletének feltételezett látványát. Ezzel élvezhetőbbé és értelmezhetőbbé válik a térdig érő fallabirintus, amely amúgy többnyire csak a szakembereknek és a tudományosan felkészülteknek emészthető. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az illúzió nem tökéletes. Az élmény olyan, mintha egy modern mediterrán lakópark digitális látványtervét nézegetnénk: vakító piros, Bramac-cserépszínűek a tetők, a falak pedig nem különösebben plasztikusak, csupán fehér mértani testek. Senki se számítson tehát hollywoodi díszletekre! Régi dilemma a műemlékvédelemben, hogy milyen mértékig szabad rekonstruálni a romokat, szabad-e például visszaépíteni a vizuális élmény kedvéért a régi római palotákat. A kronoszkóp erre is megoldást adhat: a romok maradhatnak térdmagasságban, eredeti anyagukban, a történelmi fikció pedig, bármily valószínűnek, hitelesnek tűnik is, legyen csak virtuális. A kronoszkóp magyar találmány, alapötlete az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének (Sztaki) térinformatikai osztályvezetőjétől, Szentgáli Ádámtól származik. Megvalósítására a lehetőséget a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázata adta, melyen a Sztaki az amerikai Silicon Graphics (SGI) magyarországi képviseletével együtt indult. A projekt legkényesebb részét, a képmegjelenítő és -megvilágító rendszert Holakovszky László, a videoszemüveg-technika hazai úttörője tervezte. Az épületrekonstrukciókat Istvánfi Gyula, a Műegyetem építészettörténeti és műemléki tanszékének nyugalmazott professzora készítette, Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatója felügyeletével. A térbeli modellek az építészeti ábrázolás tanszéken születtek meg, amelyeket egy computergrafikai vállalkozás (COMPulz Bt.) illesztett az általa lemintázott romkerti környezetbe. • Csokoládékastély CSORDÁS LAJOS • A Mozart-csokoládé hazai forgalmazója, Farkas Elemér kinn, Árpádföldön, a Bekecs utcában, egy felújított kúriában rendezte be cége központját és csokoládémúzeumát. A kiállítás anyagát sok-sok éve gyűjti: árveréseken licitál, s az ismerősök is bővítik olykor egy-egy ajándékkal a kollekciót. Gyakran kerülnek elő érdekes ritkaságok, a régi csokoládés-, kakaósdobozokat ugyanis sokan megőrizték, szerethető darabok voltak. Ha e sorok olvasói közt netán volna, aki szép, régi csokoládé-, kávé-, tea- vagy kakaórelikviát őriz, s amúgy nem tud vele mit kezdeni, néhány Mozart-bonbon ellenében Farkas Elemérnél beválthatja. A csokoládémúzeum valójában még nincs egészen kész, de már így is sokat mutat. Tulajdonképpen az egész kúria olyan, mint egy múzeum: a tulajdonos pazar faragott bútorokkal rendezte be, s minden zugában érdekes tárgyak lapulnak. A gyűjtemény „szentélye" valószínűleg az a kis szo-