Budapest, 2005. (28. évfolyam)
3. szám március - Erő Zoltán: A város és a víz - Budapest és a Duna
5 MÁRC1 I IS g fltfS/g RII MA P K ST Budapesten az első sokkot a villamos megjelenése okozta. Komoly viták folytak a két rakparti villamos kiépítéséről mondván, az véglegesen elcsúfítja a városképet. Az idők változását jelzi, hogy ma épp a rakparti villamossal van a legkevesebb gondunk. Pedig a 20. század elején mind a pesti Viadukt, mind a Várkert rakparti villamos megépítése csak a társaságok makacsságának volt köszönhető. A pesti oldal gyorsvillamossá fejlesztésére már az 1930-as években készültek tervek, s a negyvenes évekre el is készült az a villamoskocsi, amely ezt a feladatot ellátta volna. A gyorsvillamos a viadukt helyett végig süllyesztett útvonalon haladt volna. A koncepció kézzelfogható eleme talán csak a Lánchíd és a Szabadság híd hídfőjében megépített két villamosaluljáró. A nagy koncepció megvalósítása helyett megtanultunk együtt élni a villamossal, akár olyan kompromisszumok árán is, mint a tréfás Vigadó téri megálló - ahol az egyik villamosról a másik vágányára lépünk le -vagy a Belgrád rakpart rettenetes beton virágvályú-sora, ami a világörökség területén igencsak meglepheti a luxushajókról kilépő vendégeket. Az 1960-as évek végére, a motorizáció erősödésével felértékelődött a rakpartok közúti szerepe is. Idővel a kockakőre aszfalt került, az út mellé szalagkorlát. A rakparti utak a Belváros elkerülő útjává váltak. Sajátos módon épp a teherforgalom kezdte kihasználni ezt a lehetőséget: sokan emlékezhetnek például a házgyári paneleket szállító teherautó-konvoj -ra, mely két évtizeden át jellemezte a rakpart képét. Látni kell, hogy ma sem csak a tranzitforgalom használja ezeket az utakat: elsősorban a központ és valamely külső városrész közötti kapcsolat számára vonzók az alsó rakparti utak. A hajójáratok tömegközlekedési szerepe mára úgyszólván teljesen megszűnt: az átkelő járatok eltűntek - talán csak a Római-part és Újpest vagy a Csepel-sziget és a két part között, meg persze Lupa-szigetnél használja őket valaki. A vízibuszos dunai hajózás, a helyközi hajójáratok forgalma visszaesett, átadta a helyét a sétahajóknak, rendezvényhajóknak. Ma jellemzően a turizmus hajóhada hasznosítja a Dunát. A szaporodó társaságok hajói viszont egyre nagyobb helyet követelnek maguknak: ki kellett terjeszteni a Vigadó téri hajóállomást, egyre fontosabbá válik a turistabuszokkal is megközelíthető Újpesti rakpart, s dél felé szintén terjeszkedik a nemzetközi hajóállomás. Figyeljük meg az állóhajók szaporodását is, évről évre izgalmasabb meglepetések várhatnak. Éttermek, bárok, kulturális létesítmények, szállodák költözhetnek a vízre, ami nemcsak a turizmust, hanem a városlakók életét is gazdagíthatja. Voltaképpen ezeken a hajókon kerülhetünk legközelebb a vízhez: ha átjutunk a forgalmas úton, egy itallal a kézben igazán közelről figyelhetjük a hömpölygő folyót. Korzók, fürdők, plázsok A nagyvonalúan kialakított rakpart, a lenyűgöző panoráma természetszerűen avatta a Duna két partját a város legnagyszerűbb promenádjaivá. Legalábbis a felső rakpartokat. A pesti Korzó a középosztály divatos sétaterévé vált: ismerjük a képeket a fel-alá hömpölygő tömeggel, a nézőtéri sorokba rendezett fizetős Buchwald-székekkel, a napernyős éttermi teraszokkal. A budai oldal más hangulatú, csendesebb lett. A Várbazár térsége sohasem vált olyan nyüzsgő területté, mint ahogy azt Reitter Ferencék elképzelték, s mint ahogy azt az építész „látványterve" ígéri. Mégis, időről időre megjelentek a budai rakparttal kapcsolatos gigantikus fejlesztési javaslatok: árkádok alatt vezetett villamos a (jeliért rakparton, a Gellért-hegy oldalának Walhalla-jellegű kiépítése, vigalmi negyed a fürdők térségében. Ötletekből nem volt hiány a közelmúltban sem: a pesti szállodasor előtti korzót, de a Rudas fürdő feletti területet is a víz fölé nyúló szigetekkel képzelték el a tervezők. Mégis, miközben építészek, várostervezők, városlakók, világjárók a Város és a Duna kapcsolatát keresik, látni kell, hogy a víz közvetlen közelsége nem igazán a belvárosi szakasz sajátja. A Korzót fénykorában is egy villamosviadukt, egy alsó rakpart és két-három sorban kikötött hajók sora választotta el a víztől. Elvonuló költők és szerelmesek leülhetnek a rakodópart alsó kövére, de a fejük felett a városban egészen más élet zajlik. Megszűntek az egykor népszerű dunai fürdők is. Ne gondoljuk, hogy ennek a vízminőség romlása az oka -különben is, az elmúlt években az látványosan javult. Ez túl egyszerű válasz lenne. Sokkal inkább a strandkultúra változásában kellene keresni az okokat. Nem is olyan régen a Római-parton még komoly strandélet zajlott, a vasúti hídról újpesti vagányok vetették magukat a vízbe, de
