Budapest, 2005. (28. évfolyam)

3. szám március - Erő Zoltán: A város és a víz - Budapest és a Duna

BUDAPEST gflfl^g MÁRC I UJJ^ 4 szerepet is kaptak, egységes architek­túrával egyesítik, húzzák össze a két oldalt. Ily módon a Duna-part kiépí­tése alapvetően a városegyesítés jel­képének is tekinthető: a hatalmas mérnöki műtárgy alapvetően architek­turális, városépítészeti elemmé vált. Ezt mindenekelőtt kiválóságának köszönheti. Osztott, kétszintes kiala­kítása, méltóságteljes vonalvezetése, a lépcsős és a támfalas szakaszok vál­takozása harmonikus kompozíciót mu­tat. Igényes részletképzése és precíz kőfaragó munkája olyan magas szint­re helyezi a minőségi követelménye­ket, amelyet, sajnos, mai mérnöki munkáink meg sem közelítenek. Kár, hogy az árvízvédelmi mű is csak a belső szakaszon ilyen igényes. A ké­sőbbi szakaszok egyszerűbb megol­dásokkal, igénytelenebb kivitelben készültek, egészen a békásmegyeri szakaszig, ahol voltaképpen már sem­mit sem látunk a korábbi korok eré­nyeiből: egyszerű vízügyi létesítmény, amelynek építői meg sem kísérelték a városépítészeti, tájépítészeti szem­pontok érvényesítését munkájukban. Pedig a rakpartok létesítése a XIX. század végén a városépítészet számá­ra is erőteljes lökést adott: mondhat­juk, hatalmas ingatlanfejlesztő szere­pet játszott. A rakpartok nagyvonalú kiépítése, a fasorok, korzók kialakí­tása gyökeresen átértékelte a Duna­part szakaszainak városszerkezeti po­zícióját. A korábbi hátsó udvar főhom­lokzattá vált. Az 1880-as, 1890-es évek­re átalakul a dunai városkép: kiépül a Várkert együttese, a Bem rakpart palotasora, a régi város elé húzott új pesti szállodasor. A Belgrád rakparton nem halászhálók száradnak, hanem a Szajna-parthoz hasonló igényességű bérpaloták sora hasznosítja a Gellért­hegy látványából adódó ingatlanpiaci előnyöket... A Műegyetem területét ekkor hódítja el a város az ártértől. A rakpart ugyanekkor azért még első­sorban rakodópart. Ismerjük a képet a Fővám téri kofák nyüzsgésével, tud­juk, hogy ekkor a Vásárcsarnok, a Só­ház és a Közraktárak is a Duna-parti logisztikai bázis részét alkotják. A Margit híd feletti partszakasz az épí­tőanyag-telepeket és gyárakat szol­gálja ki. A személyhajózás elfoglalja a város központi szakaszán a partot, s olyan erőteljesen fejlődik, hogy az 1930-as évek végére új nemzetközi hajóállomást kell építeni - ami viszont a Belgrád rakparti szakaszon elszakít­ja a várost a víztől. És ne felejtsük el: hidroplán járat is használja a Dunát légikikötőként... A Duna ingatlanfejlesztő szerepe a mai napig meghatározó, s várhatóan az elkövetkező években is hihetetlen fejlődésnek leszünk tanúi. A folyama­tot két tényező határozza meg: a víz­part felértékelődése és az ipari funk­ciók leértékelődése. Majdhogynem példaértékűen tanulmányozható az a folyamat, ahogy a parti zónában az ipari funkciók fokozatosan hátrébb és hátrébb szorulnak, ahogy a város magasabb presztízsű funkciói települ­nek a helyükre. Az Országház a ko­rábbi pesti vízmű helyére települt, de az 1890-es évek végén még a Szent István körút mentén is gyárak álltak. Az Ujlipótváros, a Szent István park a korábbi építőipari telepek helyére került, s a fejlődés az 1970-es évek­ben a Kárpát utca és a Népfürdő utca, majd a Vizafogó lakóterületeinek ki­építésével folytatódott. (Ezek, bár lakótelepek, építésük óta viszonylag magas presztízsű területnek számíta­nak.) Az átalakulás folyamata ma a Rákos-pataktól északra zajlik: a Folya­mi Kavicskotró Vállalat öble helyén a Marina épül, a Aleder utca felett, az Újpesti öböl mellé szintén igényes lakótömböket terveznek. A terület értékét adja a kiváló Váci úti forgal­mi kapcsolat mellett a part csodála­tos nyugalma, csendje. A budai olda­lon a Batthyány tér és a Kolossy tér gőzmalmait már az 1940-es évek ele­jén felváltották a modern bérházak, a Nagyszombat utca ipari területei­nek átalakítása viszont épp most zaj­lik. Az óbudai hajógyár területén az ipari épületek gondos megőrzése mel­lett sajátos karakterű irodanegyed alakul ki, s várhatóan tovább formá­lódik a terület. A Gázgyár helyén ki­épülő innovációs park is sokat nyer a Duna közelsége miatt. A déli szakaszok átalakulása sem kevésbé tanulságos. A pesti oldalon a korábbi teherpályaudvar helyére épül a Millenniumi városrész, de a Közraktárak hasznosítása máig is na­pirenden lévő feladat. Csodálatos po­tenciállal rendelkezik a Soroksári-Duna-ág, ahol ugyancsak a felhagyott vasúti területeken épülhet ki előbb­utóbb Új-Ferencváros lakóterülete, mint ahogy Pesterzsébeten már meg is kezdődött a parti területek átalaku­lása. Budán az új egyetemi városrész, az Infopark részben szintén egy ko­rábbi ipari területre került, az elkö­vetkező években várható a Kopaszi­gát térségének radikális átalakulása is. Sajnálatos viszont, hogy a Petőfi híd és a Lágymányosi híd között mind a pesti, mind a budai oldal építészeti arculatáról csak az elszalasztott lehe­tőségek juthatnak eszünkbe... Utak, villamosok, hajók A rakpartok tehát mindenekelőtt a város és a víz közötti kapcsolatot szol­gálták. Mégis, a rakpartok kiépítését követően nagyon hamar megjelentek a parttal párhuzamos, észak-déli irá­nyú közlekedési vonalak. A felső rak­partok promenád szerepét kiegészítet­ték a közlekedési útvonalak. Tegyük hozzá rögtön: vízparti városokban ez mindenhol természetes, a kikötők mellett, a plázsok mellett sokszor a város legfontosabb közlekedési ütő­erét találjuk (gondoljunk akár Fiúmé­ra vagy Nizzára, akár Bécsre vagy Pá­rizsra).

Next

/
Thumbnails
Contents