Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Saly Noémi: Tizenhat szék és egy biliárdasztal

37 DECEMBER flfl^ BUDAPEST Tizenhat szék és egy biliárdasztal Szöveg: SALY NOÉMI • Az Andrássy úton szinte mindegyik saroképületbe kávéházat álmodott valahai tulajdonosa. így volt ez a 24. szám alatt is - persze, hisz a szép bérpalota az Operaház tőszomszédja. A kávéház első bérlője Somogyi Samu volt. Tőle 1887-ben vette át Pikier Armand, aki orvosi tanulmányait félbehagyva lett vendéglátó. Nagyon igyekezett magához édesgetni az Opera művészeit és közönségét -ennek köszönhette népmesébe illő bukását, amiről Balla Vilmos A Kávéforrás című könyvében olvashatunk. „[Pikier] féltékenyen őrködött helyiségének apart jellege fölött; a személyzet ki volt oktatva, hogy semmiesetre se tűrjön valami nemkívánatos inváziót." Egy téli reggelen azután beállított egy ősz szakállú, pajeszos vendég, nehéz selyem kaftánban, prémes sapkában. A pincér nem volt hajlandó kiszolgálni - „a chef ur izeni, hogy parancsoljon lehetőleg rohamosan távozni, mert ez egy művészeti lokál" -, mire a dúsgazdag üzletember felkereste a háztulajdonost, fél óra alatt elképesztő összegért megvette tőle a bérházat, visszaballagott a „művészeti lokálba", és halkan, udvariasan, de alkudozást nem tűrve kirúgta a kávést. Az eset 1895-ben történt: ez után tűnik el a címtárból Pikler Armand neve. A kávéház egy kft. tulajdonaként működött tovább, Gál Arnold irányítása alatt. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum őriz egy arasznyi, ezüst biliárdasztalt, tizenhat pöttöm székkel, ülőlapjukra gravírozva egy-egy név. Az asztal felirata: „Opera kávéházi asztaltársaság, 1927". Az egyik „széktulajdonos", Rajna Ernő építész 1972-ben elmesélte e különös „babaszoba" történetét. „...egykorú, egyívású emberek voltunk, legkedvesebb tartózkodási helyük az Opera kávéház volt... Az asztaltársaság 1924-25 évben... alakult meg anélkül, hogy erre valamikor még csak egy célzás is történt volna. 1927-ben, mikor társaságunk egyik tagja elsőként megnősült, nászajándékul... egy ilyen kávéházi asztalból és székekből álló ajándékot kapott tőlünk. Emlékezetem szerint ezen kívül még csak egy ilyen alkalom adódott. (...) Asztalunk az Andrássy út -Hajós utca sarkán, az Andrássy úti oldalon, az első ablakban volt. Közvetlenül mellettünk állott az Operaház »Ney Dávid« Asztaltársaság asztala, ahol azokban a 20-as években fiatal karmesterjelöltek (köztük Ferencsik János, Varga Pá! és Pless László) szerényen az asztal végén ülve hallgatták a »nagyok« beszélgetéseit, vitáit, kritikáit. A »nagyok« között már ott ült az akkor induló Székely Mihály is. Steiner kávés figyelme a törzsasztal felé az volt, hogy a tagok részére nevükkel megjelölt kávéscsészéket csináltatott. [A tagok] Nagyjában tisztviselők, de volt közöttük optikus, szeszgyáros, reklámpropagandista, közgazdász, szerény személyemben pedig építészmérnök... szép és derűs napokat, hónapokat, éveket, sőt talán évtizedeket töltöttünk a mi kedves Opera kávéházunkban." Bálint János, Dénes Sándor, Déri Lajos, Fenyő Oszkár, Földes Béla, Kohn Iván, Lang József, Lényt Miklós, Lukács Pál, Müller Károly, Rajna Ernő, Springer Emil, Tugenthal Gábor, Weisz Ferenc, Weisz Ödön és Werth Dezső már nincs közöttünk. A 19. század utolsó éveiben születtek, s félő: többüknek nem jutott békés öregkor, méltósággal viselhető halál. Címtárakból, telefonkönyvekből próbáltuk azonosítani őket - kevés sikerrel. Fenyő Oszkár hivatalnok 1928-ban az Erkel utcában élt, Déri Lajos „részvénytársasági hivatalnok" a Hajós utca 15-ben. Dénes Sándor a telefonkönyvben olaj kereskedőként szerepel az V. kerületi Csáky u. 36-ban, később már „lakk, festék, kencze és vegyi termék gyárának városi irodája" található ugyanott. Rajna Ernő a Rombach utca 14-ben lakott (1942-ben „okleveles mérnök, tervező és építési vállalkozó", Király utca 28., abból a házból keltezte 1972-es levelét is). Weisz Ödön és Tugendthal Gábor gyerekkori barátok lehettek: a banktisztviselő Tugendthal 1928-ban ugyan a Paulay Ede utca 13-ban él, özvegy édesanyja viszont évek óta a lipótvárosi Géza u. 3. szám alatt - ott, ahol Weisz ügyvéd, talán szülei hajdani lakásában. Hogy tizenöt Weisz Ferencből, öt Lukács Pálból, négy Lang Józsefből, három Földes Bélából (és így tovább) melyik a miénk, s ki kapta az ajándékot, egyelőre rejtély. De talán van, aki emlékszik még a nagyapa meséire. Ilyesformán kezdődhettek: - Na, évődünk a fiúkkal az asztalnál, ki esik el elsőként a női nemmel vívott küzdelemben, amikor váratlanul megszólal a FenyőOszi... •