Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Irásné Melis Katalin: Királyi udvarhely a Margit-szigeten

25 D E C K M B F. R BUDA PEST hez fordult, aki megengedte, hogy Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János kormányzó özvegyeként, kíséretével bármikor kimehessen a szigetre anélkül, hogy a főnöknőnek ezt bejelentené. A történeti adatok hiányával szemben a régészeti kutatások eredményei azt mutatták, hogy a 14-15. században az udvarhelyen is nagyobb átalakításokkal járó, jelentős építkezések zajlottak. Az időközben kastéllyá alakult udvarhely utolsó átalakítása a 15. század második felére tehető, feltehetően Mátyás király és Szilágyi Erzsébet is hozzájárult a költségeihez. Az udvarhely és a többi épület pusztulása 1529-ben kezdődött, amikor az apácák a töröktől való félelmükben Nagyváradra menekültek, örökre elhagyva Margit-szigeti kolostorukat. A királyi udvarhely teljes alaprajzát még nem ismerjük. Ha azonban a Margit-sziget Duna-szabályozás előtti térképeit nézzük, felmerül, hogy az udvarhely keleti oldalán, a Duna-parton talán csak a 38 méter hosszú, 12 méter széles díszudvart lezáró kettős várfal férhetett el. A díszudvar körül eddig két épület részleteit tártuk fel, de az udvar déli oldalán álló épületről még keveset tudunk. Nem ismerjük a teljes alaprajzot, mert 1998-ban csak az északkeleti sarok és az északi homlokzat kutatására volt lehetőségünk. De így is kiderült, hogy a 15-16. századi épület egy-két magasan megmaradt fala három, az alapokig lebontott korábbi épület falain áll. A különböző falstruktúrák és a hozzájuk kapcsolódó járószintek közül a legkorábbiak az első, a 12-13. század fordulója körül épített udvarházból származtak. Leolvasható a maradványokról - erre korábban utaltunk -, hogy a tatárjárás után az első alapjaira, falaira IV. Béla egy nagyobbfajta, saroktornyos házat építtetett. Amint - láttuk - 1276-ban említik, ezt is lebontották, és az ezután felépített harmadik épület falai azok, amelyek a középkor végéig fennmaradtak. Az épület előtti folyosó és a kikötő a jelenlegi árvízi töltés alatt helyezkedik el, egyelőre hozzáférhetetlen. A díszudvar nyugati oldalán elhelyezkedő épület maradványait viszont teljes egészében feltártuk. A közel két méter magas falak - egy válaszfalat kivéve - a IV. Béla által épített 13. századi udvarház földszinti helyiségeihez tartoztak. Ez lehetett az az épület, amelyet 1248-ban a királyné házának neveztek. A középkor folyamán többször átalakították, de a templom szentélyéhez közeli, reprezentatív 1-es számú helyiség 13. századi formáját, valószínűleg az alapító IV. Béla és Mária királyné emlékére, mindvégig megtartották. A 33 méter hosszú és 9 méter széles, 13. századi épületben négy helyiség volt. A fentebb említett l-es számú helyiség feltehetően fogadóteremként szolgált, ezért nem került elő itt fűtőberendezés. A Dunára néző homlokzatban két, ötven centiméter széles, lőrés alakú ablak nyílott a keleti díszudvarra, vele szemben széles ajtón keresztül lehetett belépni a nyugati udvarról. A helyiséget színes falfestéssel tették még ünnepélyesebbé. Az utolsó, a 15. század végi színes festés részletei megmaradtak az ablakpárkányokon, ezekből és a leomlott festett vakolatdarabokból rekonstruálni lehetett az ablakok alatti díszítés nagyobb részleteit. A 2-es számú helyiség a keleti és a nyugati udvar közötti keskeny átjáró. A legnagyobb alapterületű (12,6x7,2 m) 3-as számú helyiségben előkerültek a 13. századi, nagyméretű, padló alatti fűberendezés részletei, a fűtőkamra és annak előtere. A Dunára néző keleti falban öt befalazott, 13. századi ablak részlete látható. A 4-es számú, északi helyiség szabad kéményes konyha. Később az udvarház déli oldalára lépcső került, majd beépítették az udvarház és a szentély közötti átjárót. A 15. század elején megszüntették a padló alatti fűtőberendezéseket, a 3-as számú helyiség északi részéből lett a 15-16. századi 4-es számú helyiség, a korábbi Falfestmény részlete a nyugati kastélyépületből. 15-16. század. Restaurálta: Harsányi Eszter