Budapest, 2005. (28. évfolyam)

12. szám december - Császár Nagy László: Pest, piac, télelő

BUDAPEST gflfl^Jg O F. HEMBER Pest, piac, télelő Szöveg: CSÁSZÁR NAGY LÁSZLÓ Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ • Ez már majdnem Európa! - veti oda Sándorné Kovács Erzsike, alkalmi kalauzom a Lehel téri piac bejáratánál, aztán egy szuszra elsorolja, hogyan jutok el a „kispiacra", a Metró szintjéről melyik mozgólépcsőn tanácsos közlekednem ahhoz, hogy az első emeleten rögtön átlássam az egész teret, meg milyen szolgáltatást hol találok a legfelső emeleten. Miközben a portékájuk felett némán mélázó kofák között bóklászunk hevesen magyarázza, hogy bizony ez a piac már-már európai színvonalú, itt már az őstermelők igencsak vigyáznak arra, hogy ne turkáljanak az áruban, és a savanyúságot sem kézzel gyömöszölik bele a nejlonzacskóba, mint az átépítés előtt, a baromfit pedig a placc helyet már takaros kis üzletekben árulják. - A hentesboltok olyan tiszták, akár a patika - lelkendezik -, nem úgy, mint az átépítés előtt volt - s a nagyobb nyomaték kedvéért még marasztalna is, hogy álljam vele végig a sort, amíg megveszi a hétvégére szánt csirkét. Szóval is tartana, amíg rá nem kerül a sor, ez biztos. - Dehogy félek a madárinfluenzától, a főzéssel minden bacilusnak, meg baktériumnak vége, a gyávák meg csak éhezzenek - mosolyodik el saját élcelődésén, aztán beáll a sorba. Újfent megkerülöm a kofák standját, egyiküket-másikukat megpróbálom szóra bírni. Nem sok sikerrel. Kérdéseimre többnyire foghegyről odavetett válaszokat kapok: - Az is bolond, aki mezőgazdasággal foglalkozik! - Kész ráfizetés az egész! Csak megszokásból csinálom... - efféléket válaszolnak. A legtöbbre még azzal az félbemaradt mondattal megyek, amit egy monori őstermelőtől hallok: - Mióta átépítették ezt a helyet, megszűntek a személyes kapcsolataink a vevőnkkel. Régen még csakcsak elbeszélgettünk, de mostanában csak jönnek, mondják, hogy mit kérnek, kimérjük, aztán megy mindenki a dolgára. Más lett a világ! - sóhajt de nem teszi fel a kérdést: meddig lesz helyünk benne? Személyes kapcso.!.:•«:• I: iatoknak pedig megmarad néhány cégtábla, tudatják: ez Erzsike boltja, amott meg Zsuzsa árul savanyúságot... A vevők, a teremelők meg az évtizedek óta ismert nótát fújják: a zöldségért és gyümölcsért fillérekért megvásárló kereskedőkről, a teljes kiszolgáltatottságról. Indulataik és sérelmeik érthetőek azért is, mert van, aki amiatt dohog, hogy míg a főváros környéki falvakból a piacra hordják terményeiket, fizetik a helypénzt, fizetnek a fuvarosnak, a kereskedő csak